Megindul, és már visz is az út; ha nem vigyáz...

     Így szokott ez lenni.
Megindul, és már visz is az út; ha nem vigyáz...
     ...kifut lába alól!
Annyi gondolat kelt szárnyra és repült egyre mélyebben felé, hogy hiszem: elhagyott rég a
     pont, ahonnan visszafordulhatnék.
Látni és láttatni, hittem kijelölt… (de döbbenten álltam) talán mégsem az, kinek poharába
     reményt ölt? Vágyom a nappalt és éjszaka száll.
Hajnalpír fest minden délutánt, mikor a Nap egyre alacsonyabban jár, tudom: ideje indulni s
     mégis oly korai az öröm! Akkor újra eljön és, csak csendben mosolyog.
Felébredt lelkem mélyén dühöngő sárkány, arany-kreol… és hulló levelek legendája immár
     sehol! Mit is vártam, hova jutottam…? Hittem!
...de tüze ég; a húsába fájón harapó testetlen állat újra felkorbácsolja hullámait, és
     lélekvesztőm örvény ragadja magával. A parttalan vizek visszatérő képe ragyog
elmém tükrén és látom – láttatom önmagát!
     Nyugalom száll, halk reménysugár-foszlány. Egy hang és a Szó! Absztrakt: Csak
sodor és sodortatik… A sárkány kialszik.
     Megbújik üres fészkének sötétjében! Szunnyad és hallgat – Mellé szegődnék test
nélkül egy lélekben, mi szárnyra kél; Erős lett és gyenge… Mint holdciklus az égen,
     ringatózom
csillag vizén, melyet vad szelek szelnek ketté!
     És nyílik meg végre az út elhasznált, kikopott talpam előtt...
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.