megtépett szóláncok görbe rezgésein áthallatszik egy új világ

az elernyedt időben sorban állok én is
a vágy részegeként zilálok
hozzám a társak hűek - persze
szememben unalom
csontjaim törékenyek

nem tudni akarom
az írást
nem látni szeretném
az ázott bőrökön elvegyülve
eldobott önmagunk

megtépett szóláncok
görbe rezgésein
áthallatszik egy új világ

eltartott szeretők
legyártott újvirág

bennem sajog a türelem
hosszú soromban...
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.