az elernyedt időben sorban állok én is
a vágy részegeként zilálok
hozzám a társak hűek - persze
szememben unalom
csontjaim törékenyek
nem tudni akarom
az írást
nem látni szeretném
az ázott bőrökön elvegyülve
eldobott önmagunk
megtépett szóláncok
görbe rezgésein
áthallatszik egy új világ
eltartott szeretők
legyártott újvirág
bennem sajog a türelem
hosszú soromban...
megtépett szóláncok görbe rezgésein áthallatszik egy új világ
Tetszett a cikk?



