A nyelv, az egy különös valami.
Nyelveddel izleled anyád tejét,
érett gyümölcsöt, kávé melegét,
a ragadós mézet, fagylalt hidegét,
nagyanyád frissensült kenyerét.
Nyelveddel tanulod a sósat, keserűt,
kovászos uborka savanykás levét,
a csipős halászlét, mely lángolva fűt
s a fogkrém mentolos-hűvös izét.
Nyelveddel mondod az első szót: mama,
nyelveddel játszol, sirsz, nevetsz,
és kiöltöd egy lányra csúfolódva,
ha az ablakból lesve észrevesz.
Az első csóknak is nyelved örül,
nyelved segit reszkető szivednek
kimondani a szót, a gyönyörűt,
hogy: szeretlek téged, szeretlek.
Nem lehet a nyelvet gúzsbakötni,
más nyelven más az ize a szavaknak,
aminek születtél, annak kell maradni,
bárhová kerülj is, maradj meg magyarnak.
A nyelv, az egy különös valami.
Tetszett a cikk?



