Mielőtt a hold búcsút int az éjszakának,
Leveszi csillagait az égről, átadja másnak.
A fényük elvakítja az igaz tekinteteket,
S a hazugok térdre kényszerülnek.
Nem hódolat, csupán akarat
Mit sok őszinte száj hangoztat.
Nappal és éji játékok,
Ismétlődnek az álmok.
Mikor búcsút int a félhomály,
a szeretet vad madara ablakodra száll.
Dalol és dala keserves, mert az idő áll.
Csillagok fényei vígasztalják,
De nincs mi csillapíthatná bánatát.
Édesdeden alszik a lelkiismeret,
Vágyaid temetője a tested lett.
Mikor a hold fénye búcsúzik,
Az álom betejesülés után vágyakozik.
Néma csend mondja halkan,
Csak a remény az mi halhatatlan!
Édesdeden alszik a lelkiismeret, Vágyaid temetője a tested lett.
Tetszett a cikk?



