Benéztem egy kerítésen,
Gyerekek játszadoztak.
A gyanakvás labdájával dobálóztak,
Félelemmel keltek.
A kertben kinyíltak a rózsák,
De kelyhükben csak csüggedést leltek.
Málnabokrok közt botorkáltak,
De mindegyik szemmel önmaguk ellenségévé váltak.
A fákon meggy termett és cseresznye,
Ők ettek,
És egyre gonoszabbak lettek.
És amikor előbújt a nap a felhők közül,
Sikoltozva rohantak,
Hogy valami szolgáljon menedékül.
Akkor vettem csak észre,
Hogy én is ott vagyok velük.
Aztán a kapura néztem,
És rájöttem, mi történt velünk.
Ez volt fölé írva: Megszülettünk!
Benéztem egy kerítésen, Gyerekek játszadoztak.
Tetszett a cikk?



