Hűtlen? lehetsz magadhoz, de máshoz? azt soha!
Okos? lehetsz tán olykor, de többször ostoba.
Aztán azt veszed észre, hogy szitkozódsz, noha
magadhoz nem a sorsod, magad vagy mostoha!
Szarkasztikus talányod karikatúra lét:
épp az benne a rút is, ami annyira szép.
Ami lenne találó, az hullik szerteszét:
a sallang marad végül, mint fércelt mintakép.
Tajtékvető dühödben szétzúznád tükrödet,
és ráfognád: mert csorbult, azért bámul, mered
olyan tört-ostobásan, hogy folyton szenveleg,
ki morzsáiba pillant, és szívében remeg.
Hűtlen? lehetsz magadhoz, de máshoz? azt soha! Okos? lehetsz tán olykor, de többször ostoba. Aztán azt veszed észre, hogy szitkozódsz, noha magadhoz nem a sorsod, magad vagy mostoha!
Tetszett a cikk?



