Márlila szoknyád, dideri Kökörcsin,
mért bodorítja a szél szaporán?
Ejnye te lány, kókadt, halovány,
mért dideregsz így, szótlan-szakadatlan?
Szikla tövében kuporog a kóbór,
szélhabarító, tétova árny.
Ejnye te vénség, fényre sem éhség,
mért kuporogsz itt ködlő köpenyegben?
Óvom a Naptól, mert kifakulna
fényölelésben a kedvesem: Ő.
Én vagyok őre, hűs, üde árnya,
a Nap viszont fájón heves szerető.
Márlila szoknyád, dideri Kökörcsin, mért bodorítja a szél szaporán? Ejnye te lány, kókadt, halovány, mért dideregsz így, szótlan-szakadatlan?
Tetszett a cikk?



