"Szinház az élet" - mondták
- tragikus komédia.
De ne félj, hirtelen lekerül majd
rólad e maskara.
Fáradtan hull le a függöny:
nincs több előadás
kihuny az utolsó csillár-könny
már néma kripta a ház.
Túl vagy már Janus két arcán:
síráson és nevetésen,
Nem kell többet játszanod,
csak díszlet vagy a temetésen.
Röviden méltatják játékod
s meghatódnak,
de emléked szemfedőjére
csak közönyös rögöket dobnak.
Nincstelen mész el, nincs jutalom,
csak a rideg katarzis
majd néhány száz év s leomlik
a színház maga is.
Túl vagy már Janus két arcán: síráson és nevetésen, Nem kell többet játszanod, csak díszlet vagy a temetésen.
Tetszett a cikk?



