Gyönyörű dallam,
ha lélek a lélekkel
egy húron pendül.
…
Könnyeim hullnak:
gyöngybezárt emlékeim
hová gurulnak?
…
Csordogáló csend.
Csak cseppecskék csillannak
csillagtalanul.
…
Két árva madár
találkozott lomb ölén.
Együtt dalolnak.
..
Lélektengeren
csendesen ringatózik
álmok hajója.
…
Szép atalanta
lepke ül egy árvácskán.
Már nem is árva.
…
Tavasz-zöld réten
pitypangkoszorút kötök
kósza tündérnek.
…
Megrázza lombját
a szomorúfűz. Talán
víg álmokat űz?
…
Langyos fuvallat:
virágszirmok indulnak
világot látni.
…
Kapaszkodjatok
pipacsok! El ne fújja
szoknyátok a szél!
…
Feltámadt a szél.
Pipacsmező sidogál:
sziromzápor hull.
…
Csábító virág:
illatba programozott
újjászületés.
…
Bóbita repül
lengve langyos szél szárnyán.
Közeleg az ősz?
…
Hulló falevél:
pókhálóban fennakadt
elmúló élet.
…
Esőcsepp csillog
virágok szirmain. – Ti
miért zokogtok?
…
Ragyogó holdfény!
Ma éjjel megmutatod
tündérarcodat?
…
Korán megőszült
levélke libbent elém.
Lesz-e még nyaram?
…
Esti harangok
végtelen hullámai
súgják versemet.
…
Éjjelbe hajlik
harangok hangja mellett
felhős alkonyunk.
…
Titkot szövő éj
könnyű lepkeálmot hint
fáradt pillákra.
…
Holdvilágos éj
leple alatt titkaim
fátyla ölel csak.
…
Hálóként hull ránk
csendes bársonyfátyolod,
néma éjszaka.
…
Felhők és álmok
zokognak ki belőlem
hűvös hajnalon.
…
Tengerparton ülsz:
lábaidnál hullámzik
egész életed.
…
Szél pendít hárfát,
százszor belekap újra,
s zokog a húrja.
…
Rebben szempillám:
kirepülnek csapongó
álompillangók.
…
Rebbenő madár:
elkapom, meg sem fogom,
máris tovaszáll.
…
Hajnalból éjbe,
álmaidból életbe
zuhansz naponta.
…
Víztükör mélyén
csillog, s remegve oszlik
álmaim képe.
…
Hídról lefelé:
egyszerre vonz és taszít
csábító mélység.
…
Öreg sírok közt
keresem a múlt idő
bús virágait.
Tavasz-zöld réten pitypangkoszorút kötök kósza tündérnek.
Tetszett a cikk?



