Vihar van,
újra vad szelek fújnak lelkem tengerén
elhaló sóhaj csupán létem fénye
e sötét éjszakán.
Hideg van,
és fázok.
Újra és újra megkísért
e fenséges óceán.
Vajon meddig bírom még ?
Egyedül állva a taton,
arcomba csap az eső,
kitátja száját a hideg éjszaka...
Ki tudja, lehet, hogy soha nem érek haza?
Vihar van, újra vad szelek fújnak lelkem tengerén elhaló sóhaj csupán létem fénye
Tetszett a cikk?



