A halál témaköre azóta foglalkoztatja az embereket, amióta élet van a Földön, azaz igen rég óta. A halál vagy szebben elmúlás a legnagyobb katarzis a születést követően, a legerőteljesebb átalakulás. Mint transzformáció ezért számos kérdést vet fel. Pl., hogy a halál mennyiben változás, alakulás, és mennyiben mondhatjuk, hogy egy állapot, amely után megszűnünk létezni. A legtöbben mást és mást értenek alatta. Lehet lélektani szempontból értelmezni, de beszélhetünk klinikai halálról is, és ne feledkezzünk meg azokról a kultúrákról sem, akik szemében alapból halottak vagyunk, ha nem születtünk bele társadalmukba, és nem imádjuk az általuk tisztelt isteneket.

A halál a legbizarrabb fogalom mivel egy élőlény teljes megszűnésével jár együtt. Sokszor felmerül a kérdés, kinek fáj jobban, aki átéli vagy aki itt, az életben marad? Gyakran a szenvedés nagyobbik részét a hozzátartozók élik meg, hiszen ők maradnak benne a vágyakkal tűzdelt, nehézségekkel teli mindennapokban, ahol gyakran még egy tisztességes temetés megszervezése is körülményes. Külön érdekes, hogy ma már számos ember érti és hisz a reinkarnáció, az újjászületés fogalmában, s gyakran ezek a személyek töretlenül állnak a halál nyomában, s kiváltképp különös, ahogy ezeket az embereket ma megítéli a keresztény tanokon, vagy materialista elképzeléseken edződött átlag. Egy-egy temetésen ugyanis barbárság nem sírni, visítani szeretteink eltávozása miatt, ezek a különc mások azonban úgy gondolják életünket pusztán testi, anyagi jelenlétünk, itt létünk alapján meghatározni egyszerű tudatlanság.
A halál és a gyermek - avagy beszélünk valamiről, amit alig ismerünk
A legjobban talán a gyermekek elméjét zavarja meg a halál, az eltávozás - annyira ellentétes az ő lendületes fejlődésükkel -, különösen ha közeli családtagot veszít el a gyermek. Ilyenkor mindig felmerül, miért történik ez? Igazságos a halál? Ki irányítja, ki vezérli, egyáltalán spontán, véletlen és ki vagyunk szolgáltatva a sorsnak? Vagy tehetünk ellene, ahogy egyesek sajnos érte is tesznek életmódjukkal, felelőtlen döntéseikkel, suicid hajlamukkal. A gyermekek azonban könnyen megértik, ha jó példákkal, magyarázatokkal mesélünk róla. A legegyszerűbb persze azt mondani, a gyermek szerettei egy felhőn ülnek most, olyan magasan, hogy mi nem látjuk őket a talajról, és jókedvűek a pamacsokon lábukat lógázva. De nem minden gyermek és nem minden felnőtt kíváncsiságát elégíti egy ilyen fél-magyarázat. Az eltávozás nehézségeivel a gyermekek körében Polcz Alaine foglakozott behatóbban, munkái ma is segítik a szülőket, pedagógusokat a halál fogalmának kíméletes feltárásában. Kérdés persze: a szülő valóban érti-e, amiről beszél? Honnan meríti magyarázatait?
A halál megörökítése: vidám borzongás képkockákon
A halál kérdéskörében korunkban megtalálható leghíresebb alkotás minden bizonnyal a Hegylakó című nagysikerű fantáziafilm, amely egy amúgy is misztikus, ősi legendáktól hangos vidéken, a Skót-felföldön játszódik. Később ennek nyomán sorozat is készült. A történet lényege, hogy bizonyos arra kiválasztott személyek örök életet kapnak. A halál egyetlen bizonyos módon érheti el ezeket az örök életet kapott személyeket, s a sok közül végül csak egy maradhat, aki azután örökké élhet anyagi testében. A film kiválóan példázza, hogy az a nehezen kivívott örök (anyagi) élet bizony rengeteg szenvedést takar, hiszen a fizikai nehézségek, a szerettek eltávozásának élménye ezer és egy halállal is felér. Ez a film vélhetőleg nem csak a világhírű Queen zenekar zamatos rock muzsikájától és Christopher Lambert mosolyától lett kultuszfilm, hanem magától a mondanivalótól is. Az örök élet, az élet célja, és az elmúlás kérdésköre mindannyiunk legbensőbb kérdései, melyekre csak félve várunk választ. A főcímdal kissé meg is kavarja fejünkben a szálakat: "Who wants to live for ever?" - Ki akar örökké élni? Az élni akarás dicső, a halál tabu.
Az asztrológiában az európai zodiákus esetében a halál fogalma a 8. házhoz tartozik, ura Plútó, az alvilág, a sötét, nyirkos helyek felvigyázója. Micsoda véletlen, hogy éppen a 8. ház tartalmazza a titkok egy részét is, legbensőbb félelmeinket, és még a misztikus tanokhoz, a láthatón túlihoz való vonzódásunkat is. A halál fogalmával kapcsolatban áll minden további benső félelmünk és rejtett érzésünk, melyekről nem szeretünk vagy nem merünk beszélni. Itt jelennek meg e mellett azok problémáink, mentális, lelki, vagy éppen testi, fizikai betegségeink, amelyekbe képletesen vagy akár valóban belehalunk.
A legvégső félelem, és a betegségek forrása
Korunk két népbetegsége a depresszió és a pánikbetegség. Tudatállapotok csupán. Tünetei a levertség, fáradékonyság rossz teljesítőképesség, kiélezettség, türelmetlen vagy akár agresszív viselkedés, máskor pedig életuntság, melankólia és céltalanság jellemzi. Ezek a mentális betegségek gyakran testi szinten is megjelennek, gyulladásos gócokban, hízás-fogyási problémákban, idegkimerülésben, akár gyomor-, bélproblémákban, vagy migrénben. A problémák mögött sokszor az anyagi élet értelmetlensége vagy unalmas szélmalomharca áll. Amely enyhébb esetben is arra fókuszál, hogy az örömök, élezetek, melyekért keményen megdolgozunk, bizony kegyetlenül múlandóak, s egyszer kénytelenek leszünk lemondani róluk. A pszichés betegségek hátterében is elszigetelődés, vagy túlzott rohanás vagyis egy teljes motivációhiány és végső félelem húzódik meg, ez pedig a végső és legnagyobb impulzustól való rettegés, a haláltól való grandiózus félelem.
Kapcsolódó cikkek
A kineziológia tudományágában (stresszoldás) az oldások igen nagy hányadában végső soron, gyökérproblémaként a halálfélelemhez érkezünk, amely annyira ösztönös és természetes aggodalmunk, hogy gyakorlatilag egyszerűen nem lehet kioldani. Helyette csak eszközt és célt adni lehet az utazó kezébe, értelmet, amely átsegíti a nehézségeken, amely megtölti élettel, hasznossággal mindennapjait.



