A modern gyógyszerek abban az értelemben egyértelműen hasonlóak, hogy a daganatos betegek esetében nagyrészt a tüneteket kezelik.
Azonban nyilván kár lenne a gyógyszerészeket okolni mindezért, hiszen ők farmakológiás alapokat tanultak az egyetemen, ezeken a tanokon nevelkedtek. Ez a farmakológiás nézet az I. világháború után terjedt el, letaszítva a farmakognóziás nézeteket valló kutatókat vezető helyükről. (Egy kis kiegészítés: a farmakognózia a vadon élő növényi, állati hatóanyagokra helyezi a hangsúlyt, szemben a farmakológiás nézettel, amely a szintetikus úton előállított gyógyszerek alkalmazását helyezi előtérbe).
Ezzel szemben a galénusi preparátumok előállítására alapozott farmakognózia az I. világháború előtt terjedt el, melynek hazánk is az egyik központja volt, hiszen a világon először Budapesten jött létre – a Magyar Tudományos Akadémián – farmakognóziás tanszék. De sajnos ezt az I. világháború elsöpörte és ezt követően a vegyipar nagy fejlődésnek indult. Ennek köszönhetően megindult egy kvázi farmakológiai alapokon felépülő széleskörű rendszer kiépítése, ami működését tekintve olyan akár egy dominóeffektus.

Hogy mit értek ezalatt?
Receptre csak azt a gyógyszert lehet felírni, amit a gyógyszergyár állít elő. A gyógyszeripar viszont csak olyan készítményt tud előállítani, amelynek sok esetben nem ismeri a pontos hatásmechanizmusát. Gondoljunk csak bele! Hogyan is lehetne egyáltalán pontosan meghatározni azt, hogy egy idegen, vegyi anyagnak milyen hatása is lesz az emberi szervezetre? Hiszen sokszor még maga a gyógyszert felíró sem tudja eldönteni, melyik a jobb. Így megkérdezi a beteget: mit gondol, melyik volt hatásosabb? És ez alapján írja fel a gyógyszert.
Hiba lenne azonban azt hinni, hogy minden gyógyszeripari termék haszontalan. A 20. század elején felfedezett penicillin például, amelyet leginkább a II. világháborúban használtak a szövetséges erők, igencsak hatékonynak bizonyult. Ezek a tények sok más farmakológiás készítmény esetében is elvitathatatlanok.
A farmakológiás készítmények némelyikének rendszeres használata azonban nem ritkán belezsibbasztja használóját olyan látszat helyzetekbe, ahonnan nehéz kiszabadulni. Gondoljunk csak bele, hogy mit mondanak egy 2-es típusú cukorbetegnek. Azt, hogy élete végéig szednie kell a felírt gyógyszert. A beteg pedig nem tehet mást: beletörődik abba, hogy így kell leélnie az egész életét.
Ezzel szemben – hogy a cukorbetegséggel kapcsolatos esetnél maradjunk – egy farmakognóziás készítménnyel akár a 20 feletti vércukorszint értéket is le tudjuk vinni tartósan 10 alá. Innét pedig már csak idő kérdése az, hogy határérték alá szorítsuk. De továbbmegyek: egy súlyosan károsodott daganatos beteg egészségi állapotát egy héten belül el tudjuk kezdeni olyan szinten javítani, hogy az képalkotó eljárások (ct, pet ct, mr) segítségével is mérhető. Látható eredménye van a javulásnak.
Mint a bevezetőben írtam, sok olyan ember érkezik hozzám, akiknél nem használtak a modern gyógyszerek és a farmakognóziás alapú hatóanyagok az utolsó reményük arra, hogy elinduljon szervezetükben a pozitív változás. Nekik mindig azt mondom: jó hogy eljöttek, hiszen ezek az anyagok azonnali segítséget nyújtanak. Mivel a hatóanyagok természetes összetevőkből épülnek fel, a szervezet tudja, hogyan reagáljon rá és beépíti a testbe. Ha megfelelően alkalmazzuk őket, pontosan ott fejtik ki a hatásukat, ahol és ahogyan kell - szemben a szintetikus gyógyszerekkel, amelyek toxikus hatásuk miatt olykor-olykor felérhetnek egy orosz rulettel.
Nem a gyógyszerlobbi áldozatai vagyunk, hanem önmagunkéi. Hiszen az emberé, az alanyé a döntés joga, hogy beveszi-e, használja-e a gyógyszereket vagy más utat keres-e a javulásra. Ezt mindenkinek szíve joga eldönteni.
A szerző hatóanyagkutató.
Kapcsolódó cikkek



