A jó stressz és a rossz stressz
A legfontosabb talán az, hogy nem lehet konkrétan kimondani azt, hogy csupán ez és ez felelős a rákos betegségek kialakulásáért. Ennek ugyanis nagyon összetett okai vannak. A teljesség igénye nélkül szerepet játszik többek között:
- A táplálkozás
- A lakóhelyen lévő levegő és víz minősége
- Az illető életmódja
- És a distressz.
Azonban az eustressz bármikor átcsaphat distresszbe, tehát “rossz stresszbe”, ami már károsítja a mellékveséket, és gyomorfekélyt okozhat. Persze ez nagyban függ az egyéntől: kinél mi váltja ki a stresszhelyzetet, és hogyan reagál rá. Valaki például szeret szerepelni, valaki retteg tőle - utóbbi esetben ez semmiféleképp sem pozitív stressz. Ha a rossz stressz pedig gyülemlik és gyülemlik, akkor a szervezet erre úgy reagál, mint amikor egy áramkörön túl sok a feszültség: zárlatos lesz. Blokkolja a saját működését, az idegrendszerben található neurotranszmitterek pedig már nem úgy viszik át az információt, ahogyan kellene. Persze ezt el lehet magunkban temetni, el lehet nyomni, de ezekhez az ember egy idő után hozzászokik és kialakul egy állandó, szorongó érzés.
Miért nő folyamatosan a daganatos megbetegedések száma?
Bár a distressz nagyban összefügg a rákos megbetegedések számának növekedésével, mégsem lehet csupán a rossz stresszt főgonosznak kikiáltani. A daganat kialakulása sokszor egyénfüggő. Van, akinél a dohányzás, van akinél az étkezés okozza a rákos elburjánzásokat, így az életmódbeli attitűd meghatározza azt, hogy ki mire fogékony.
Persze vitathatatlan, hogy van egy genetikai hajlam is, de hogy ez mennyire tör felszínre, mennyire erősödik meg, az magától az egyéntől is függ. Ugyanis mindig vannak egyénre lebontható, személyes kiváltó okok. Ezek az adatok - akárcsak egy merevlemezen - tárolásra kerülnek, tehát jól lokalizálhatóak, visszakereshetőek és ezáltal gyógyíthatóak.
Az embereket önmaguktól nem lehet megmenteni, de a segítség mindenkinek jár, aki elfogadja és igényli ezt.
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy nem lenne-e célszerű nagyobb hangsúlyt fektetni a prevencióra? Azt tapasztalom, hogy sajnos az ember csak akkor foglalkozik az egészségével, amikor már megtörtént a baj.
Főként a férfiakat nehéz rávenni arra, hogy leüljenek egy állapotfelmérésre, hiszen ők szinte evolúciós módon távol tartják maguktól ezeket az érzéseket. Olykor egy párkapcsolaton belül is nehezen nyílnak meg, nehezen beszélnek a gondolataikról, így természetes, hogy nehezen jönnek el egy idegenhez - hozzám - a problémájukkal.
Ráadásul aki iszik, dohányzik, vagy kábítószert fogyaszt, általában elnyomja ezt a distresszt, így mindig átlendül a nehéz időszakon. Ők sajnos már csak akkor jutnak el hozzám, amikor súlyos - nem ritkán akár halálos - betegek. Ezzel szemben a nők sokkal nyitottabbak, fogékonyabbak az ilyesmire.
Egy magát egészségesnek vélő embert nem könnyű kimozdítani a mókuskerékből, hogy táplálkozzon egészségesebben, szívjon frissebb levegőt vagy hagyja abba a káros szenvedélyét - mert nem tudják megtenni. 18 éves praxisom alatt rá kellett jönnöm, hogy a megelőzés ilyen szempontból sajnos nem segít. Az én dolgom az, hogy azokon segítsek, akik már hozzám fordultak a problémájukkal.
Szerencsére azonban úgy látom, az a tendencia, hogy az emberek lassan, de biztosan ébredeznek és elkezdenek tudatosabban élni. Nagyon remélem, hogy ez az irányvonal nem csak egy múló trend és a későbbiekben is folytatódni fog.
A szerző hatóanyagkutató.

Kapcsolódó cikkek



