Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.
József Attila:
(Ime, hát megleltem hazámat...)
1.
Kinek a neve áruvédjegy,
ki józanul volt legbolondabb,
ki szegényként volt legszegényebb,
kit százszor is a sínre dobtak.
2.
Kinek halál volt munkabére,
ki felhőt evett kenyér helyett,
ki fejet hajtott az ég vassínére,
ki egész világot éhezett.
3.
Földet, füvet morzsolt az ajkad,
őrület vízével arcodon,
amely fölött gyűltek a varjak,
marakodni foszló árnyékodon.
4.
Volt: farkasokkal bolondoztál,
mint akit erre teremtettek,
megbokrosodtál, vihart hoztál,
szívedbe rengő követ tettek.
5.
Könnyelmű volt a tékozlásod,
melyben alig jutott fiatalság,
de vitted maroknyi tisztaságod,
tudtad: éveid bevasalják.
6.
Te, aki hetven éve nem élsz,
Te, aki örök rejtély maradsz,
beszélő szívemben Te beszélsz,
megálló szívemben Te hallgatsz.
7.
Amerre járok, Te ott leszel,
a kinyitott szememen ott állsz,
a vérem vermében vetkezel,
lélegzetem mezőin sétálsz.
8.
Kihez lenne sorom több ezer,
megébredsz bennem, -én mosolygok,
ki sírásoddal bevérezel.
Fájsz mint anyamell-meleg dombok.
9.
Mint Te: idegenek közt élek,
de úgy törsz fel ösztöneimből
ahogy szitok, káromló lélek
álmomban is csak magyarul sír föl.
10.
Nélküled én nem is én vagyok,
csak valaki lézeng helyemben,
ki voltam, máshova távozott,
kinek lakhelye ismeretlen.
11.
Te pokolra akartál menni,
Te, ki pokolibb égre szálltál,
csillaggá kényszerültél lenni,
Te, aki mindig ember voltál.
12.
Kit százszor is a sínre dobtak,
ki szegényként volt legszegényebb,
ki józanul volt legbolondabb,
kinek a neve áruvédjegy.



