Nézd én térdre ereszkedtem,
Kicsiny világod újra megkerestem,
Játszanál velem?
Üveggolyókká váltak szemei.
A remény már nem engedi játszani.
Azt hittem, elhittem, hogy lehet újra kezdeni.
Ne markolj a szivembe, ez fáj nekem -
És ekkor elengedte mindenem.
Néztem, hogyan nyujtozkodik a hajnal arcodon,
Felemésztett fájdalmak nyomai a homlokodon.
Melyikkel simíthatnám le - a jobb vagy a bal kéz?
Tekinteted mélységeiben a lázadás tüze izzik még,
Félelmek áradatának vize hömpölygött tenyeredben,
De én még ekkor is hittem az Istenekben.
Édesanyám tizenhárom szilveszter múlt el nélküled,
Tizenhárom tél fagyasztotta szívembe emlékedet.
Elengedni még most sem lehet az utolsó képeket,
Ahogyan átadtad magad a végtelennek.



