A balga költő, hogyha férfi,
egy nőre gondol -
és viszont:
ha nő a költő, férfit óhajt
és pikáns viszonyt.
Motyog még egyre,
és ha más nem, saját maga
majd ad szavának.
Carpe Diem - de mindörökké!
A jövőben majd élj a mának!
Barlang a hangja,
belebújik, és meglapul mély rejtekén.
Mit rejtek én?
Ez a hangnem, akár a visszhang,
nem?
És sose menj a terv után a füstbe!
A múlt reménye csalfa csak -
csókolták tán, megnyílt a húsa,
és ajkain a vér a rúzs most -
ne kérdezd tőle mért oly hallgatag.



