és a többi és a többi...
Gyere csak költőm,
ülj közénk,
ha kell,
mondd el mi bánt,
mi érdekel?
Mi bánat az?
mi végső és akármi?
szerelem?
- vagy alagút?
vagy bármi mérges alma?
netán egy újabb létrafok?
(szavald!) -,
mi hajtott benned szárat?
ide téged?
mi csillapít?
mi bosszant?
el mi éget?
Tudom, elmondod,
ülj csak le közénk...
S költönk leül,
és pislog
- mint a led -,
és érzi már:
velünk sír és nevet
és a többi
és a többi...
S ha érez már
és nagy végső soron
- ki hitte volna -
még meg is neszel:
sopánkodik,
hogy "itt a köldököm",
vakard meg!
vagy ha azt nem -
csapjad fültövön!
S te nézel bambán,
s mindent elhiszel.
Tetszett a cikk?



