Csak ahogy az eső kopog
a lépcsőház üvegén.
És ahogyan a föld forog,
úgy a lépcsőkön lecsorog
megszokott útján a fény.
Csak az ahogyan elhagyott.
Szemfényvesztő! Szebb-fényt-szóró.
Vagy rám csukódott ablakok
mögött amit most hallgatok
az a fájn zongoraszóló.
Amíg engem mint kinn hagyott
papírt az eső átitat,
mosollyal nyugtázom
hogy ott az arcokon felragyogott
valami őszi áhítat.
Csak ez. És, hogy tág szemekkel
mér az ég. Vajon félem-e még?
És, hogy Egyért minden ember
álmodom mint minden ember
Közben cigarettám sincs elég.
A bölcsesség ajtajánál fülelhetek
ha kérdeznétek csak így felelhetek.
Ez a titkom. Fejtsd meg! Legyen kedved!
Amikor én elhallgatok, akkor szólal ez a vers meg.
mosollyal nyugtázom hogy ott az arcokon felragyogott valami őszi áhítat.
Tetszett a cikk?



