Írok majd akkor is ha nem lesz rá okom Még ha kinevet a világ én azt sem veszem zokon

Bocsássatok meg emberek, hogy tollat ragadok
Teszem még akkor is, ha örökre senki maradok
Hiszen nem lopok, csak saját szavaim írom
Ha csak az nem bűn, hogy ezeket verseknek hívom.

Nézzétek el nekem, de azt teszem mint egykor a nagyok
Magamat költőnek hívom, pedig csak firkász vagyok
A nagyszájú bohóc, ki teli hassal az éhségről dalol
Emberiség testében a góc, Krisztus keresztje mellett a harmadik lator.

Írok majd akkor is, ha a művészet eltaszít magától
Mert lesz itt még ki rettegni fog e bohóc szavától
Írok majd arról is ha új élet fogan, vagy születik
És versbe szedem még azt is ha barátom temetik

Írok majd akkor is ha nem lesz rá okom
Még ha kinevet a világ én azt sem veszem zokon
Ameddig egy ember elolvassa én csak addig írok
Míg verseim írása közben magam is sírok

Hogyha már nem sírok nem lesz benn érzelem
Mert a vers melyet enélkül írnak, üres, nincs benne értelem
A tollat most leteszem, de csak míg levegőt veszek
A végére kanyarintom: Ha belehaltok én akkor is költő leszek!!!
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.