toldozva az időt foltozva a hálót mit úgyis visz a csónak

Mint sarlatán bűbájost
éjsötét köpenye
úgy védett egykor a szó:
a célzott gondolat
hűséges ölebe


De már csak hallgatok
mert nincs ki fölvegye
pókháló-fonalát
erőtlen szómnak
toldozva az időt
foltozva a hálót
mit úgyis visz a csónak


Nem mondok semmit
hallgatásaim majd
helyetted is szólnak
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.