Mint sarlatán bűbájost
éjsötét köpenye
úgy védett egykor a szó:
a célzott gondolat
hűséges ölebe
De már csak hallgatok
mert nincs ki fölvegye
pókháló-fonalát
erőtlen szómnak
toldozva az időt
foltozva a hálót
mit úgyis visz a csónak
Nem mondok semmit
hallgatásaim majd
helyetted is szólnak
toldozva az időt foltozva a hálót mit úgyis visz a csónak
Tetszett a cikk?



