Kérded, Kedves, mi végre írnom,
gyötrődnöm verssel, van-e célom.
Messzi szárnyal a lebegésben,
s igenlést hoz felfedezésem:
elég a madár füttyét bírnom,
ha élet ellen az páncélom.
Kőbe faragott emlék - sírra -
készteti betűmet papírra.
Hallgatni akarva se tudnék,
ha elvennék a gépet, tollat,
rovásfát mind híján ragadnék,
s a végső magányba bezárva
cella mélyén maradna fejem,
ott forrna versem, mint a láva.
Kőbe faragott emlék - sírra - készteti betűmet papírra.
Tetszett a cikk?



