Kőbe faragott emlék - sírra - készteti betűmet papírra.

Kérded, Kedves, mi végre írnom,
gyötrődnöm verssel, van-e célom.
Messzi szárnyal a lebegésben,
s igenlést hoz felfedezésem:

elég a madár füttyét bírnom,
ha élet ellen az páncélom.
Kőbe faragott emlék - sírra -
készteti betűmet papírra.

Hallgatni akarva se tudnék,
ha elvennék a gépet, tollat,
rovásfát mind híján ragadnék,

s a végső magányba bezárva
cella mélyén maradna fejem,
ott forrna versem, mint a láva.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.