Nem szól, nem hív, nem kér a nóta,
nem kopog be hozzám hosszú évek óta,
csak lábával topog kertkapum előtt,
mint hajnalok után a ködös délelőtt.
Vártam délben is, süteménnyel este,
forró kávéhabban arcomat megfestve,
de sétáló árnya elkerülte házam,
reszkető éjszakán fagyott meg a lázam.
Hintaszékem csendje várta lépte zaját,
tükröm sírva nyögött: - Ide, hajkoronát...
Fényképét mutattam hófehér falaknak,
nem ismerte senki, nem kellett a falnak.
Rideg borospincém dalod nélkül éhes,
testem meg fénytelen, torkom mélye kénes,
térj be hozzám, kérlek, tévedj be házamba,
fiatal lelkedet pihentesd ágyamba.
Nem szól, nem hív, nem kér a nóta, nem kopog be hozzám hosszú évek óta
Tetszett a cikk?



