Emberi játszma,
túlontúl emberi.
Hol a győztes
fonalát nem leli.
Elveszett kése:
hálójában gabalyog.
A fekete özvegy
emészti nedveit.
Túl sok az ötlet.
S a kardot megfojtja
Gordiusz csomója.
Mennyei mocsár,
közepén nyílik disznója.
Mily paradoxa:
belénk van vésve
az antitéz is.
Mit jelents?
Meddig még?
A tisztító tűzben
az emberi jelens
hamuvá ég.
Túl messzire sodor
az idő kontinum,
örvénye már deltásodik.
Szablya darabolja
villogva kvantumokra.
Fülkéit szürke hangon
búgó galamb lakja.
Morzsákon él.
Megfagy a lágy nyár,
s az ökörnyál,
dara darabokban
elszitál a szél,
a cél széthasad.
S végül a szanitéc
- mint tátongó agyakat -
elviszi a hallottakat.
Mily paradoxa: belénk van vésve az antitéz is.
Tetszett a cikk?



