Sokmindenről
tudni vélve
javulást szeretnénk;
tömérdek a hibánk.
Egyrecsak
alakot veszt
a hithű, képalkotó kehely:
szakavatottan meghal.
Bogarat
ültet fülünkbe
minden elcsigázott mozzanat,
hogy majd változtassunk.
Szégyenkezve
szédelgünk
a magas fákkal övezett téren:
még hajt a monotónia.
Eladjuk
a látnoki tudást
mérhetetlen elszántság nincsen,
s megállunk a füvön.
Aztán
a gondolat - amivel
nem lesz semmitmondó a vers –
lekanyarít belőlünk.
Eladjuk a látnoki tudást mérhetetlen elszántság nincsen
Tetszett a cikk?



