Kitekintek a bársony éjbe -
az ostyavékony üvegen,
a hűvös, téli ablakon bont
szép szirmokat leheletem.
Már régen írtam verset is tán?
- magam magamtól kérdezi.
Megkopva, megakadva küzdnek
agyam fogaskerekei.
Hisz száz szónak nem egy a vége:
a száz szónak száz vége vár,
mikor lelkemben nyílik újra
a bűvös versíró-bazár.
Ej-haj! Akkor most verset írok!
Milyen legyen? Még nem tudom.
de a betűit ujjbegyemmel
a jégvirágba rajzolom.
Kitekintek a bársony éjbe - az ostyavékony üvegen, a hűvös, téli ablakon bont szép szirmokat leheletem.
Tetszett a cikk?



