Kávéház. Keretében ki, kinek
Ír, írdogál? Ironizál!
Nehezülten nézem napokig, némán. Nova!
Az ablakban alanyodra akadok.
Szupernóva! Szófonatod színskálája szíven szúr.
Tudatom tétova talányai topognak.
Kínjaim követei kövekként kopognak
ablakodon, abban alanyod adod.
Zengő zefír, zubogó zuhatag, zeneszó.
Szellő szárnyán szivárvány szószedet,
lágy lepkéi lelkemre leereszkednek.
Ablakodon anonim alanyod adod.
Soraim sorakoznak, sejtelmesen.
Lelkem léte lírikus?
Rettenetes! Rabszódikus rímromok.
Ablakodban aggódó alanyod adod.
Zúgó zefír? Zeneszó? Zéró.
Kövült kérésem küldöm. Követelek.
Potom postahiány panaszom pellengére.
Ablakodon apatikus alanyod adod.
Felhők felől flegma felelt:
Bajod
Neked
baj,
nekem nem
baj, bajod.
Pokoli puha pofon pirít,
tanít, terel talpra tesz.
Jelzem jobbulásom. Jóságos
ablakodon adressz alakod adod.
Témádon tipródom, tapogatok.
Nyilallva nyílik nyaram.
Termékeny tél, tavasz? Talány.
Ablakodba ajándékom adom.
Lélekhintán libegő lelkem lenyomata
gyönyörű? Gyilkol? Gyötör?
Mester! Meglepődtél? Megtudni mást?
Ablakodba attributumaim adom.
Valós válaszom vigasztalan veszed.
Könnyeim kőpatakja kicsordul.
Messziről megannyi miért. Miért?
Az ablakom ad abszurdum?
Vívódó verseny vesztes vezére volnál?
Zaj? Zenélő zefír zizzen? Zeneszó, zuhatag.
Győztél! Gyakoroltad gyehennám gyilkolását.
Ablakodban aranyló alakod adod.
Megkésett magyarázat. Múzsa, miegyéb.
Belátó, bátorító biztatás. Baráti ?bibi
nincs?. Nekem neved nevetés,
ablakodból ablakomba aranyhíd.
Logikád lenyomata lelkemben:
Bajom
tudni
nem Neked
kell,
nekem
kell
tudni! Tudom, tiprom, tárva titkolom
bajom.
Kávéház. Keretében ki, kinek Ír, írdogál? Ironizál! Nehezülten nézem napokig, némán. Nova! Az ablakban alanyodra akadok.
Tetszett a cikk?



