Minden belőlem.
De nem figyel rám.
Senki sem vesz.
Körül csak a határaim.
Léteznek még.
Egyebek, de azok nem olyan.
Fontosak a.
Minek volnék még a része.
Alkotom önmagam.
A legelső és legtávolabbi mindenki és mindentől.
Úgy érzem. Végem kezdetem.
Lehetne túlszárnyaló gondolat, mely árnyékképet vetít.
Rólam azt mondják, amit hisznek.
Engem mégsem.
Kérdez senki és már tova tűnt.
Elfelejt és én is elfelejtek mindent.
Bárcsak kívánni tudnék.
Valamit biztos elképzelek.
Valakire én is vágyom.
Nem számít!
Az a lényeg, hogy szavak-
at írjak, egy papírt
vegyek elő, s vak
siket aggyal, persze magam-
on kívül, vessem ide a
papírra, hogy majdan
nőjön belőle szép hazug idea.
Emígyen szóla manapság
a vers, amit ti annak
akartok, én mégsem azt
szeretném, de az nem lesz vers
legalább is, alsó határig
nem Jó, ha ez ilyen
hiányzik belőle
a belső részen
egy apróság.
Minden belőlem. De nem figyel rám. Senki sem vesz. Körül csak a határaim. Léteznek még. Egyebek, de azok nem olyan. Fontosak a. Minek volnék még a része...
Tetszett a cikk?



