
Az idei verseny áprilisban indult, ahol hősünknek, a Kentucky állambeli Madisonville-ből származó Danielnek is több fordulón keresztül kellett megküzdenie a továbbjutásáért. Az USA 230 helyszínén zajlottak a selejtezők! Az Evansville-i győzelem után jött Indianapolis, majd New Orleans és végül a Los Angeles-i nagy finálé, ahol hatan harcoltak az elsőségért. Az előzményekről annyit, hogy általában 10 versenyző közül kettő jutott tovább, de komoly előnyt élveztek a helyi zsűrinél az adott város gitárosai, így remekelni kellett az idegennek abban a néhány percben, hogy megelőzze őket és tovább lépjen.
De ki is ez a Daniel „Boscoe” France? Becenevét, a „Boscoe-t” és az első gitárját a nagybátyjától Duke Madisontól kapta, amikor még csak hároméves volt. Sokáig csak nézegette és csak 12-13 évesen csapott a húrok közé. Aztán észrevette, - mint mindenki - hogy a középiskolában milyen népszerű lehet valaki, ha jól bánik a hangszerrel.

Az iskola befejezése után Nashvile-be ment, ahol a reflektorfények közelébe került, de nem mint gitáros, hanem mint világosító! Vagy hét évig kezelte a fényeket, olyan sztárok produkcióinál, mint a Brooks and Dunn, színpadi menedzsere volt a Montgomery Gentry country duónak, de gitározott Trisha Yearwood énekesnő és a Warren Brothers mögött is. A turnékon megismerte a Los Lonely Boys, Robert Randolph és Tim McGraw színpadi produkcióit is.

Aztán hazatért Madisonville-be és jó apaként ideje nagy részét gyermekei nevelésére fordította, (Gabriel nyolcéves, míg Veda Sioux három). Esténként a The Library Trio nevű bandájával, amelyben Sean O’Brien basszusozott és Josh Lanchester dobolt, egy helyi klubban muzsikáltak. Később egy új összetétel jött és egy új név, a The Boscoe France Band, ebben John Gillespie lett a basszeros és Jimmy Cummings a dobos.

Visszatérve a Los Angeles-i Club Nokia színpadán megrendezett Battle of the Blues döntőjére, a mezítláb színpadra lépő hősünk Freddie Kinget idéző gitárjátékával mindenkit levett a lábáról. Az akusztikus gitáron előadott produkciója is remekül sikerült. Az egyik interjúban elmondta, hogy egyáltalán nem gyakorolt előtte - minek, „úgyis játszik minden nap”.

A győzelmét Joe Bonamassa konferálta be, akire Daniel álmában sem gondolt, hogy egy színpadra léphet, ugyanúgy mint a billentyűs varázsló Dr. Johnnal! Az első díj 25 ezer dollár volt és legalább ugyanennyit ér az a Gibson gitár, amelyet a győztes választhat az erősítővel és az egyéb gitárosokat lázba hozó kütyükkel együtt! És akkor még nem említettem azt a lemezfelvételi lehetőséget, amelyet a Grammy-díjas producer Pete Anderson irányításával készíthet majd el.
Remélem, sokat hallunk még erről a nagyon szimpatikus gitárosról, akinek minden adottsága megvan ahhoz, hogy a jövő gitáros istene legyen!



