
Buddy Guy-nak a blues világában elfoglalt helyéről, képességeiről és arról, hogy kik tekintették őt példaképüknek, talán elég három név: Jimi Hendrix, Eric Clapton és Stevie Ray Vaughan. A texasi gitáros zsenit a legjobb barátjának nevezte, de Claptonnal is meghitt barátságot ápol. Sosem hiányozhat Clapton Crossroads rendezvényeiről, de Eric volt az is, aki 2005-ben bevezette őt a Rock and Roll Hall of Fame halhatatlan zenészeinek sorába.

Sosem felejti el megemlíteni a hosszabb interjúiban, hogy milyen sokat köszönhet személy szerint ő és a blues amerikai zenészei az európai gitárosoknak, Claptonnak, Jeff Becknek és a többieknek, mert nélkülük sosem kapták volna meg az a megbecsülést, ami szerettek volna. Ők ébresztették rá Amerikát, hogy nekik is vannak olyan művészeik, mint B.B. King, Ike and Tina Turner, Muddy Waters és Buddy Guy.

Figyelemmel kíséri a mai modern blues tehetségeinek a sorsát is. A kedvencei közül John Mayert és a Derek Trucks-ot említette. Érdekes hasonlóság, a blues két óriása között, hogy B.B. King a gyerek Joe Bonamassa felfedezője volt, míg Buddy nyolcéves kora óta pátyolgatja Quinn Sullivant, aki még mindig csak 13 éves és óriási gitáros tehetség. Tavaly jelent meg a bemutatkozó lemeze, Cyclone címmel, amelyen Buddy is gitározik. (Quinn Sullivant hamarosan bemutatom az „Ismeretlen”, zseniális gitárosok sorozatomban.)

Egyébként itt jegyezném meg, hogy a csodagyerek gitáros Buddy vendége lesz a Montreux-i Jazz Fesztivál idei programjában július 7-én.
A blues jelenlegi helyzetéről is volt néhány "keresetlen" megjegyzése. Annak nagyon örül, hogy az ifjú blues titánok egyre nagyobb sikereket érnek el a koncertjeikkel. Ehhez ő is hozzájárul, hiszen nagyon sokan kaptak már lehetőséget fellépésre Buddy híres chicagói klubjában.
Az viszont aggodalommal tölti el, hogy a blues mennyire kiszorult a nagy amerikai rádióállomások programjából. Jó, ha az ember éjjel 3 és 4 között talál valamit ezeken az adókon - mondja. (Talán beugrik az ottani zenei szerkesztőknek a 3 óra 20?) Szegény Buddy, ha tudná az itteni helyzetet, ahol az éterből szinte kiirtották a műfajt, nálunk évtizedek óta tombol a pop gagyi a zeneileg túlképzett tulajdonosok jóvoltából. Tisztelet a kivételnek, ha létezik ilyen.



