Korábban arról írtam, hogy a banda énekese, Sammy Hagar beájult saját zenekarának, a Chickenfoot-nak az új albumától, el kell ismernem sokkal jobb lett ez a lemezük, mint a bemutatkozó korong.

Valóban kihagytak egy lépcsőt (színvonalban) és rögtön hármas fokozatba kapcsoltak a Chickenfoot III CD-vel, amelyen közel 50 percnyi remek muzsikát hallhatunk. 10 dalt és bónuszként egy „rejtett track-et” helyeztek el rajta. A rockrajongók jól ismerik ezeket a fickókat: Sammy Hagar énekes és Michael Anthony már letette a névjegyét korábban a Van Halen-ben, Chad Smith pedig a Red Hot Chiliben. Joe Satrianiról pedig évtizedek óta tudjuk, hogy a hangszerén varázslatokra képes.


A rockzene varázslatát mindjárt meg is kapjuk a Last Temptation című nyitódalban, amelyet öröm hallani, milyen lelkesedéssel nyomnak. Az Alright Alright-ban ugyan a dob nagyon „kopogós”, nekem nem igazán jön be ez a dal, kicsit mesterkéltnek érzem, sokszor hallott unalmas patenteket is elsütnek itt-ott, a szám „elviseléséhez” azért segít Satriani eszelős szólója.


A Different Devilben aztán kicsit lehiggadnak a fiúk és egy gyönyörű dallamot kínálnak, ha nem vigyáznak még sláger lehet belőle! Remek az ének és nem különben a gitár. Az Up Nextben jól bekeményítenek, lüktető rock, ami élőben tuti siker lesz! Végtelenül egyszerű, de nagyon hatásos kis szám, az énekben Hagarnak Anthony is besegít.

A Lighten Up tipikus hard rockos felvezetést kap, amelyet gyönyörűen bontanak ki, annak ellenére, hogy a dallam nem túl eredeti, de összességében nagyon rendben van. A Come Closer-ben líraira, cseppet olyan „foreigner-esre”veszik a figurát, de jól áll nekik ez is. Ezt követően ismét váltanak, a Three And A Half Letters-ben „belecsapnak a lecsóba”. A dal különleges hatását csak fokozza a katonák leveleinek felolvasása, amelyet eszméletlen dinamikus zenei váltásokkal tesznek még erőteljesebbé. A közönség megőrül majd, ha ezt élőben hallja tőlük!


A Big Foot című kompozíciót hallhattuk tőlük elsőként (a klipet láthatjátok is), annak ellenére, hogy nem ez a legjobb szám a lemezről. Talán, mert könnyen befogadható, olyan „van halenes”, ami a fél bandát ismerve nem meglepő. A Dubai Blues első hallásra könnyed kis ujjgyakorlatnak tűnik, de ha többször meghallgatjuk ezt a dalt egyre több szépséget fedezhetünk fel benne. Hagar bátran kiengedi a hangját, Satriani pedig elengedi a bolondot…


Elérkezünk a 10. dalhoz, Something Going Wrong, amely tipikus amerikai countrys számnak indul, de aztán remek átvezetésekkel jönnek a hatásos rockzenei elemek és egy igazán emlékezetes darab kerekedik belőle. A végén pedig jön a desszert azoknak, akik imádják Satriani gitár-soundját, a Hidden Bonus Track nekik készült.

A Chickenfoot ezzel a kiváló lemezével - mint azt vártam – felvette azt a bizonyos kesztyűt, amit a másik szupergroup a Black Country Communion odadobott eléjük a nemrég megjelent második albumával. Így már csak ízlés kérdése, hogy ki melyiket tartja jobbnak. Bárcsak felnőne hozzájuk még néhány banda, de jól tudom, hogy ez nem kis kihívást jelent számukra!


Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.