
Mostanában ritkán jelentet meg stúdióalbumokat, a legutóbbi az I’m a Blues Man volt 2004-ből. A Roots című korongon szereplő dalokat nagyon szereti Johnny – és elmondása szerint – mindegyikük nagy hatással volt rá. Biztos nagy élmény lesz nekünk is, ha majd hallhatjuk az I Believe I’ll Dust My Broom című veretes Robert Johnson-kompozíciót a világ jelenlegi első számú slide gitárosával, Derek Trucks-szal, ahogy együtt nyomják.

T-Bone Walker szerzeményének, a T-Bone Shuffle-nek az előadását Sonny Landreth társaságában élvezhetjük, míg Elmore James: Done Somebody Wrong-jában Warren Haynes a partnere, a Maybellene-t pedig Vince Gill-lel tolja.
Susan Tedeschi persze nem csak gitározik, hanem énekel is (ilyen varázslatos hanggal még jó, hogy…) Jimmy Reed 1961-es slágerét, a Bright Lights, Big City-t vállalta be. Még a producer, Paul Nelson is beszállt Larry Williams: Short Fat Fannie című számának előadásába.

Edgar Winter szaxofonon játszik a Honky Tonk-ban, Popper pedig herflizik Little Walter: Last Night című dalában. John Medeski orgonajátékát hallhatjuk Walter Davis: Come Back Baby-jében, amely egykor nagy sikert hozott Ray Charles számára is.
A felvételek és a keverési munkálatok több mint négy hónapot vettek igénybe, a gitárosok mindegyike bemutatta Winternek a saját verzióját, volt, hogy négy változatot is hoztak. Néhány zenész ezt követően a saját stúdiójában csiszolgatta tovább a dalokat, de voltak olyanok is, mint Haynes, Vivino és Madeski, akik Winter Connecticutban lévő stúdiójában dolgoztak.
Másik Johnny Winterhez kapcsolódó hírem, hogy július 26-án megjelentetik tőle a Live Rockpalast 1979 című DVD-t, amelynek felvételei áprilisban, a híres esseni arénában készültek a népszerű TV-show számára. Ereje teljében játszott itt, hallhatjuk tőle a Jumping Jack Flasht, a Hideawayt, a Messin’ with the Kid, a Walkin’ by Myself és a Suzie Q című opust is.
Itt hangzottak el azok a közönségnek szánt híres mondatai, amelyekben arról beszélt, hogy tudja sokan a rock and rollért vannak itt, de emlékeztetni szeretné őket arra, hogy ha nincs blues sosem lett volna rock and roll. Ezek után 17 percben elnyomta Willie Brown: Mississippi Blues-át, majd Sleepy John Estes: Divin’ Duck-ját. Az I’ Ready-ben Johnny elvette a basszusgitárt a társától és azon játszott. A hangulat a Rockabilly Boogie-nál a tetőfokára hágott, majd ismét visszatért a blueshoz, az egyvelegben hallhatjuk Robert Johnson: Stones in My Passway című szerzeményét is.



