
Legutóbbi, tavaly megjelent The Well című albumáért jelölték Grammy-díjra, több Blues Music Awards jelöléséből kettőt váltott díjra. A saját zenészeivel érkező harmonika-virtuózt a Nagymező utcai Moulin Rouge-ban láthatják-hallhatják a műfaj rajongói. A bemelegítésről Pribojszki Mátyás, nemzetközileg is elismert hazai herflikirály gondoskodik kitűnő együttesével.

Musselwhite új lemezét a legnagyobb elismeréssel fogadta az egész szakma és a közönség. A 13 dalra rányomja bélyegét Chicago, a Mississippi-vidék és Kalifornia hangzása és hatása. Valamennyi szám szerzője maga Musselwhite. Egy szám erejéig vendégségbe hívta régi művészbarátját, Mavis Staples énekesnőt.
A The Well túl az idei blues-díjakon (megkapta érte a legjobb tradicionális blueszenésznek és legjobb szájharmonikásnak járó trófeát), a Billboard blueslemez-listáján a 4. helyig jutott. Ötvenéves pályafutása során ez az első lemeze, amelyet egy teljes együttessel készített. A bandában Dave Gonzales gitározik, John Bazz basszusgitározik és Stephen Hodges dobol.

Az album sok éves szünet után ismét korábbi kiadójánál, az Alligatornál jelent meg. Bruce Iglauer, a kiadó elnöke, természetesen kitörő örömmel fogadta visszatérését. Az amerikai gyökerű zene ikonja, briliáns szájharmonikás - hangsúlyozta elragadtatva.
Musselwhite Mississippi állam szülötte, később családjával Memphisbe költözött Kezdetben játszott hillbillyt, rock-a billyt, gospelt. Szívesen múlatta az időt akkoriban Elvis Presleyvel, Johnny Cash-sel, vagy Johnny Burnette-tel.

Chicagóba kerülve a sofőrködés mellett belevetette magát az éjszakai klubokba. Szoros barátságot kötött Little Walterrel, Sony Boy Williamsonnal, Big Joe Williamsszal, Muddy Watersszel, Howlin Wolffal, Buddy Guy-jal, sokukkal megosztotta a színpadot. Mellettük jelentős hatást gyakorolt rá Big Walter Horton, Will Shade, Fury Lewis, James Cotton, Junior Wells és Carey Bell. Zenélt a Cream együttessel, Paul Butterfielddel, a szájherfli fehér ikonjával, Mike Bloomfielddel. Ha volt is saját együttese, soha nem törte magát azért, hogy főnök lehessen.

Első albuma, a Stand Back, Here Comes Charlie Musselwhite 1967-ben jelent meg. Azóta mintegy harminc saját korongja került a boltokba, több közülük már az új évezredben. Kiemelkedik az utóbbi évek terméséből az Up and Down Highway Live:1986 (2000), a One Night in America (2002), a Sanctuary (2004), Delta Hardware (2006), Rough Dried –Live at the Triple Door (2007). Közreműködött Tom Waits, John Lee Hooker, Bonnie Raitt, a Blind Boys of Alabama, az INXS, nemrégiben pedig Cindy Lauper lemezén.
Tavaly bekerült a blues halhatatlanjai közé. Az idei két Blues Music Awardson kívül további tizennégyet mondhat magáénak ebből a trófeából. S bár Grammy-díja nincs, többször jelölték a legrangosabb zenei díjra is. A DownBeat magazin azt írta róla, hogy Musselwhite ”a bluesharmonika vitathatatlan bajnoka”.

Az Alligator mellett szerencsét próbált többek között a Virgin, a Telarc, a Real World és az Indigo kiadónál. Büszke arra, hogy zsűritagnak is hívták különböző díjkiosztókra.
Budapesti koncertjén minden bizonnyal igyekszik majd minél alaposabban bemutatni tavalyi lemezét, de nyilván sorra kerülnek pályájának korábbi darabjai is.



