A The Firm zenekar ötlete jóval később, az ARMS (Action Research into Multiple Sclerosis) jótékonyság koncerten, majd az azt követő turnén született 1983-ban. (Ebben a súlyos betegségben szenvedett Ronnie Laine a Faces basszusgitárosa is.) Ezen a turnén egyébként olyan sztárok léptek együtt színpadra – Pege-en és Rogers-en kívül – mint Eric Clapton, Jeff Beck, Joe Cocker és Steve Winwood.

Kezdetben Jimmy és Paul a Yes dobosát Bill Brufordot szerette volna megnyerni az ügynek, basszerosnak pedig Pino Palladinot. Bruford más lemezkiadónál volt, így nem tudott jönni, Palladino pedig Paul Younggal turnézott, ezért ő sem. Végül, Chris Slade ült a dobszerkó mögé (ex-Uriah Heep, ex-Manfred Mann’s Earth Band), a basszusgitárosuk pedig Tony Franklin lett, aki billentyűs hangszereken is játszott. 1984 végén mutatkoztak be néhány angliai koncert után Skandináviában.
Az elképzelésük az volt, hogy nem játszanak semmit a Led Zeppelin, a Free és a Bad Company repertoárjából. Az új dalok mellett hőseink a koncertjeiken szólópályafutásuk terméséből válogattak még. 1985-ben jelent meg a nevüket viselő bemutatkozó albumuk, de sem a szigetországban, sem az USA-ban nem sikerült a top 10-be bekerülnie. Angliában a 15. helyet, míg a tengerentúlon a 17. pozíciót tudták vele megszerezni.

A korongra kilenc dalt tettek fel, amelyek között van néhány, ami még ma is élvezetes, de vannak bizony elég jellegtelenek is. Nem indul rosszul a lemez a Closerrel, amelyet fúvósokkal is gazdagítottak. A Make Or Break-en nagyon érződik Rodgers Free-s előélete, a Someone to Love pedig felvillantja, hogy mi is lehetett volna ebből a bandából, ha van türelmük egymás iránt és tovább folytatják. Ebben Page is elengedi a kezét és a basszus is nagyon jó. A Together erős Bad Companys utánérzés – felejthető, nem úgy mint a szinte „slágernek” számító Radioactive. Ami ezután jön, arra elég nehéz szavakat találni! Elővettek egy Righteous Brothers-dalt, de minek? A You’ve Lost That Loving Feeling-ben hallható szenvelgés méltatlan ezekhez a fiúkhoz. Említést érdemel még a Midnight Moonlight című záródal több, mint kilenc percben. Igazából ez a valamikori Swan Songnak nevezett opusz a Zeppelin hagyatékából származik, a Physycal Graffiti lemezükről maradt le – maradjunk annyiban, hogy nem véletlenül…A kislemezek piacán a Radioactive című daluk fogadtatása volt a legjobb, de ez is csak 28. volt az USA-ban.

Ha a lemezboltokban nem is taposták agyon egymást a vásárlók a korongjukért, a koncertjeiknek annál nagyobb volt a sikere. Ezt láthatjuk a The Firm Live at Hammersmith 1984 és a Five From the Firm (1986) filmeken és hallhatjuk a koncertlemezükön is.
Azért még egyszer nekifutottak a stúdiómunkának és 1986-ban piacra dobták a Mean Business című LP-t, amelyen 11 dalt hallhatunk. Ez is jó dögösen kezdődik a Fortune Hunterrel, amelyben még remek ritmusváltások is vannak. Nem lehet panaszunk az All The King’s Horses-ra és a Live In Peace-re sem, ezek kislemezen is megjelentek. A Radioactive-ot újra elővették és bűvészkedtek benne egy kicsit a visszhanggal. A végére rátették a City Sirens és a Live In Peace koncert-változatát, ezeket hallva azért sajnálhatjuk, hogy ennyire idő előtt feloszlatták a csapatot. Az utolsó amerikai bulijukra Seattle-ben került sor 1986 áprilisában.



