Érdekes módon a 60-as évek végén a brit blues már-már nyomasztó fölényét a világban (még Amerikában is) nem egy USA-ból érkező, hanem egy sápadt arcú kanadai blues-rock zenekar próbálta meg ellensúlyozni Európában, ez volt a ma már csak kevesek által ismert McKenna Mendelson Mainline.

1968 nyarán a Torontóhoz tartozó Yorkville-ben Mike McKenna bluesgitáros (ex-Luke & The Apostles, ex-The Duckings) egy apróhirdetést adott fel a The Toronto Star lapban zenészeket keresve egy formálódó bluesbandához. A hirdetésre Joe Mendelson jelentkezett, aki remekül énekelt, herflin és slide gitáron is játszott. A basszusgitárosuk Dennis Gerrard (ex-The Paupers lett), de őt még alakulásuk évében Mike Harrison váltotta ezen a poszton. Dobosnak Tony Nolasco-t (ex-The Spassicks) választották.


Az első bulikat augusztus 5-10. között tartották Yorkville Night Owl nevű klubjában. Jó dögös, kellően agresszív blues-rockot nyomtak, amelyről meggyőződhetünk - a valamikor csak kalózlemezen hozzáférhető - Blues című korongjukon lévő muzsikát hallgatva, amit 1968. szeptemberében rögzítettek tőlük Torontóban. Mindössze 7 felvétel, de a standardek mellett Mendelson szerzeményeit is hallhatjuk, mégis a legnagyobb dobás a Help Me lett. Hihetetlen intenzitással játsszák ezt a nálunk is jól ismert kompozíciót több mint 10 percben, olyan herfli- és gitárszólók váltakoznak benne, hogy beájulunk tőle.

Ezek után nem lehetett véletlen, hogy a McKenna Mendelson Mainline 1968 novemberében a Jeff Beck Group előtt játszott Detroitban a Grande Ballroomban, a sikerük nem is maradt el. Aztán átruccantak Európába és december végén felléptek Utrechtben egy fesztiválon, majd Anglia meghódítása következett. Nem voltak könnyű helyzetben, hiszen olyan bandákkal léptek fel együtt, mint a Family, a Keef Hartley Band, a Gun, a Fleetwood Mac és a frissen debütáló Led Zeppelin. Később Rod Stewart, Jeff Beck, a Guess Who és Jimi Hendrix előtt is megmutathatták, hogy mire képesek – nem vallottak szégyent.


1969. áprilisában vették fel tőlük a Stink című albumuk zenei anyagát, amely talán a legnagyobb sikerük lett. Visszatértek hazai pályára majd távolabbra is eljutottak, pontosabban Ausztráliába, de sajnos Joe Mendelson kiszállt a csapatból, a már lekötött koncertjeiken Rick James helyettesítette.

Még ugyanebben az évben hivatalosan is megjelent tőlük az eddig csak kalózlemezként ismert Blues. A közönség és szakma nagy meglepetésére 1970-ben Scarborough Fair Fesztiválon újra együtt játszott (igaz, mindössze egy alkalommal) McKenna és Mendelson, a csapatban a basszusgitárosuk Zeke Shepperd (ex-Dutch Mason’s Escorts) lett.


1971-től lerövídették a nevüket Mainline-ra, már így adták ki tőlük a Canada Our Home & Native Land című LP-t, majd az ezt követő évben a The Mainline Bump ’n’ Grind Revue: Live At The Victory Theatre című munkájukat. Ebben az időben már James Hartley volt a basszusgitárosuk. Még egy lemez, az 1975-ös No Substitutes fűződik a több személyi változást is megélt banda nevéhez, aztán hosszú ideig nem lehetett hallani róluk.


A reunionra 1990 végén került sor a torontói El Mocambo Tavern-ben, de ezúttal sem volt a soraikban Mendelson. Ott volt viszont Mike McKenna, Tony Nolasco és Mike Harrison a régiek közül, valamint az új fiúk: Ted Purdy akusztikus gitár-ének és Bob Adams herfli. 2001. november 4-én zárták be ezt a legendás torontói klubot, a Mainline koncertjét 2002-ben dobták piacra Last Show @ The Elmo címmel. A játékukat hallgatva elhisszük, miért övezi még ma is olyan megkölönböztetett tisztelet a műfaj szerelmeseinek részéről ezt a csodálatos bandát.


Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.