
Az első bulikat augusztus 5-10. között tartották Yorkville Night Owl nevű klubjában. Jó dögös, kellően agresszív blues-rockot nyomtak, amelyről meggyőződhetünk - a valamikor csak kalózlemezen hozzáférhető - Blues című korongjukon lévő muzsikát hallgatva, amit 1968. szeptemberében rögzítettek tőlük Torontóban. Mindössze 7 felvétel, de a standardek mellett Mendelson szerzeményeit is hallhatjuk, mégis a legnagyobb dobás a Help Me lett. Hihetetlen intenzitással játsszák ezt a nálunk is jól ismert kompozíciót több mint 10 percben, olyan herfli- és gitárszólók váltakoznak benne, hogy beájulunk tőle.


1969. áprilisában vették fel tőlük a Stink című albumuk zenei anyagát, amely talán a legnagyobb sikerük lett. Visszatértek hazai pályára majd távolabbra is eljutottak, pontosabban Ausztráliába, de sajnos Joe Mendelson kiszállt a csapatból, a már lekötött koncertjeiken Rick James helyettesítette.
Még ugyanebben az évben hivatalosan is megjelent tőlük az eddig csak kalózlemezként ismert Blues. A közönség és szakma nagy meglepetésére 1970-ben Scarborough Fair Fesztiválon újra együtt játszott (igaz, mindössze egy alkalommal) McKenna és Mendelson, a csapatban a basszusgitárosuk Zeke Shepperd (ex-Dutch Mason’s Escorts) lett.

1971-től lerövídették a nevüket Mainline-ra, már így adták ki tőlük a Canada Our Home & Native Land című LP-t, majd az ezt követő évben a The Mainline Bump ’n’ Grind Revue: Live At The Victory Theatre című munkájukat. Ebben az időben már James Hartley volt a basszusgitárosuk. Még egy lemez, az 1975-ös No Substitutes fűződik a több személyi változást is megélt banda nevéhez, aztán hosszú ideig nem lehetett hallani róluk.

A reunionra 1990 végén került sor a torontói El Mocambo Tavern-ben, de ezúttal sem volt a soraikban Mendelson. Ott volt viszont Mike McKenna, Tony Nolasco és Mike Harrison a régiek közül, valamint az új fiúk: Ted Purdy akusztikus gitár-ének és Bob Adams herfli. 2001. november 4-én zárták be ezt a legendás torontói klubot, a Mainline koncertjét 2002-ben dobták piacra Last Show @ The Elmo címmel. A játékukat hallgatva elhisszük, miért övezi még ma is olyan megkölönböztetett tisztelet a műfaj szerelmeseinek részéről ezt a csodálatos bandát.



