Marianne Faithfull angol énekesnő, akit több mint negyven évvel ezelőtt jószerével a Mick Jaggerhez fűződő kapcsolata miatt jegyeztek, mára, 64 évesen jobbnál jobb lemezeiért tisztelik.

Ezt tükrözi a francia kormányzat napokban odaítélt komoly presztízsű elismerése, a Commander of Arts and Letters (Ordre des Arts et Lettres) is. A párizsi kulturális kormányzat eme kitüntetését korábban megkapta többek között Stevie Wonder, Patti Smith, Lou Reed vagy a közkedvelt színész Roger Moore is.

 
A jórészt Párizsban élő Marianne természetesen nagy örömmel fogadta francia elismerését. Felidézte, hogy 1964 óta, amióta először Párizsba érkezett, ebben az országban mindig szeretettel vették körül.
       
Marianne Faithfull jelenleg is turnézik, jóllehet néhány éve mellrákot diagnosztizáltak nála, emiatt a budapesti fellépést is magában foglaló turnéját halasztani volt kénytelen.

 
Faithfull 1964-ben Mick Jagger és Keith Richards közös szerzeményével az "As Tears Go By" című dallal robbant be az élmezőnybe. Számos egyéb világsláger kitűnő, ha nem is rekorddöntögető feldolgozásával vált ismertté a hatvanas években. Ezek között szerepelt például egy másik Stones-nóta, a Sister Morphime is, amelynek ő maga az egyik szerzője. De említést érdemel a Beatles I’m a Looser je, a House of The Rising Sun, Bob Dylan Blowin’ In The Windje, akárcsak a nagy sikerei között is az elsők között szereplő Plaisir ’amour és a This Little Bird sem. 

   
       
Az As Tears Go By sikere mellett volt más kötődése is a rossz fiúkhoz: Mick Jaggerhez fűződő, a bulvársajtó által természetesen alaposan átcsámcsogott afférján kívül szerepelt a hatvanas évek végén készült, ám évtizedekig elfektetett Rolling Stones Rock and Roll Circus filmben.


A hetvenes évekre eltűnt, majd „érett” korában megjelent lemezei egymást múlták felül. Azután az évtized végén hallatott ismét magáról a Broken English című kitűnő albumával, amely utat nyitott új élete, a közelmúlt sikerei felé.

 
A 20th Century Blues című lemezével, amely Kurt Weil és Bertolt Brecht világában kalandozott megérdemelt sikert aratott világszerte. Ő maga is szerepelt a Koldusopera angol változatában Kocsma Jennyként.

 
A remek korongok között szerepelt a Vagabond Ways, majd a Stranger On Earth, az utóbbin hallható az egyik leggyakrabban játszott magyar dal, a Szomorú vasárnap (Gloomy Sunday), Seress Rezső szerzeménye.


A Before the Poison című lemez Nick Cave, P.J. Harvey szerzeményeivel szintén elsőrangú munka volt. Az év elején jelent meg pályafutása 23. sorlemeze Horses & High Heels címmel.

Marianne egyébként a nála jóval fiatalabb zenészekkel is jól kijön: dolgozott  például a Metallicával, Billy Corgannel (Smashing Pumpkins) és Beckkel is.

 
Kétszer volt a vendégünk: dalaival, előadásával és humorával 1996-ban és 2007-ben, felgyógyulása után elvarázsolta a magyar közönséget. Nem ő volt az egyetlen női előadó, akinek későn jött meg a józan esze. A cicababa-korszakától a művészi produkciókig bizony hosszú (és kanyargós) volt az út.


Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.