
A Blues Music Awards májusi gáláján a még mindig villámkezű fekete gitáros, a Living Proof című albumával vagy öt kategóriában várja, hogy a Grammy-sikere után itt is megdicsőüljön. E lemeznek köszönhetően övé lehet az év bluesalbumáért, kortárs albumáért járó trófea és nem mellékesen a B.B. Kingről elnevezett előadói díj is.
Lássuk, milyen is ez a lemez? Az, hogy nem értékelte a maximális 5 pontra az Allmusic és néhány más portál, aligha érdemel figyelmet. Az Allmusicnak megvannak a sajátos értékelési szempontjai. Pedig a 12 tracket összegyűjtő album első nótája, a 74 Years Young hallatán is megáll az emberben az ütő. Nem nehéz kitalálni: készítésekor ennyi évet tudott maga mögött.

Nehéz csúcsokat megjelölni, de a Stay Around a Little Longer feltétlenül ezek közé tartozik. S az már csak hab a tortán, hogy ezen a felvételen az „öreg király”, B.B. King is odatette magát –most először muzsikáltak együtt, pedig milyen kézenfekvő lett volna korábban is…

E sorok íróját elkápráztatta a lemez második száma, a Thank Me Someday. Ez az egyik track (az öt közül), amelynek egyik szerzője Buddy. Nem lehet érzéketlenül hallgatni az ötödikként elhangzó, Key Don’t Fit-et és a címadó Living Proofot sem. Igazán ütős Carlos Santana vendégjátéka: arra keresik a választ Buddy Guy-jal, hol is kezdődik a blues…Nos, a Where The Blues Begins-ben megtalálták a választ. (Nem csoda, Carlosnak nem ez az első kirándulása a Bluesföldön). Nincs szíve az embernek kihagyni a Too Soont, az On The Roadot, az Everybody’s Got To Go-t, vagy a befejező Skankyt sem.

Volt már szó a Blues Music Awardsról, s most említsük meg ismét a blues eme értékes trófeáját. Eddig is mindenkinél többet kapott belőle (hozzátéve, hogy már W. C. Handy-díjként elkezdte gyűjteni, így 23-mal büszkélkedik). Aligha fog idén májusban üres kézzel távozni. A Grammy-ket illetően kicsit lemaradt. Mindenesetre érdemes felhívni a figyelmet arra is, hogy ennek az embernek kora szerint a tradicionális blueshoz több köze lenne, mégis négyet kapott a kortárs blues lemezéért. Ez is jelzi, hogy igencsak hozzá tud szólni a műfaj mai hangzásához. A képességeihez (és kitűnő lemezeihez) képest kevés Grammy összefügg azzal, hogy Buddy Guy viszonylag későn került a műfaj és általában a zene fősodrába.

Emlékeztessünk még arra, hogy a Rolling Stone magazin 100-as gitáros listáján emberünk a harmincadik – sokan előbbre helyeznék. Hatalmas energiáját tükrözi szereplése a Rolling Stones legutóbbi koncertfilmjén, a Shine Alight-on. S miért is hiányzott volna, az egyik legfontosabb gitáros jamboree-ről az Eric Clapton tavalyi, immár harmadjára levezényelt Crossroads-áról?
Idén tehát kerek évfordulót ünnepel Buddy Guy, lesz még módunk köszönteni őt, aki színesbőrűként is az egyik legeurópaibb kortárs gitárművész.



