Shepherd a világ egyik legjobb 33 éves blues-rock gitárosa, azért az egyik, mert a másik a mindössze egy hónappal idősebb Joe Bonamassa! A szeptember végén megjelent Live! In Chicago című koncertlemezén Kenny olyan varázslatos játékot mutat be, amelyet a műfaj ínyencei is megsüvegelhetnek.

Az albumon 14 koncertfelvételt hallhatunk, amelyek között vannak klasszikus kompozíciók, vendégművészek szerzeményei és persze Kenny bandájának saját dalai is.

Indításként, Noah Hunt énekesük Chicagót üdvözlő kiáltása után azonnal belevágnak a Somehow, Somewhere, Someway című dalukba, amely a Trouble Is…című második, 1997-es albumukról való. Maradnak is ennél a korongnál a King’s Highway, a True Lies és a Deja Voodoo című számaikkal megteremtve a forró hangulatot.


Szinte szárnyakat kap Shepherd a nagyszerű kísérő bandája játékától, amelyben ott van Chris Layton és Tommy Shannon a néhai Stevie Ray Vaughan ritmusszekciójából, Scott Nelson és Riley Osbourn, a remek billentyűs, valamint a chicagói House of Blues speciális vendégei: Hubert Sumlin, Willie „Big Eyes” Smith, Buddy Flett és Bryan Lee. Az utóbbi volt az a muzsikus, aki az egyik koncertjén először felengedte a színpadra a 13 éves kisfiút, Kennyt, aki úgy játszott már akkor, mintha Stevie Ray „reinkarnációja” lenne és ez így van azóta is.

A vendégek közül Buddy Flett a pörgős Sell My Monkey-val (B.B. King szerzeménye) kezdett, majd a Dance For Me című saját blues-zal mutatta meg mire képes. Willie „Big Eyes” Slim a Baby Don’t Say That No More és az Eye to Eye című dalokat adta elő, míg Bryan Lee a jól ismert How Many More Years interpretálására vállalkozott, majd jött a Sick and Tired.


A vendégek sorát a legendás Hubert Sumlin zárta, a 79 éves bluesgitáros, aki egykor Howlin’ Wolf bandájában kezdte a pályafutását és játéka olyan zenészekre volt hatással, mint Eric Clapton, Keih Richards, Robbie Robertson, Stevie Ray Vaughan, Jimmy Page és Jimi Hendrix. Sumlin ezúttal a Feed Me és Rocking Daddy című Howlin’ Wolf szerzeménnyel ajándékozta meg a chicagóiakat.

A koncertlemez zárásaként a KWS Band a Blue on Black című saját dalát adta elő, majd jött Slim Harpo veretes dala, az I’m a King Bee, amelyet a közönség tombolása mellett nyomtak.

Soha rosszabb koncertlemezt ne kelljen hallgatniuk a blues fanatikusainak!





Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.