Az enyhén szólva is penetránsra sikerült öt évvel ezelőtti kisstadionbeli hangversenye után Rod Stewart most határozottan jól teljesített budapesti koncertjén.

A 65 esztendős Rod Stewart harmadik itteni fellépésén, ezúttal az 56-osok terén, a szombati T-Mobile Kapcsolat koncerten felpörgette, vagy éppen elandalította a mintegy kétszázezres hallgatóságát. Körülbelül száz percet töltött a színpadon, s bár zömében feldolgozásokat énekelt, jól szórakozott a közönség - több saját számnak nyilván még jobban örült volna.

Rod produkciója hajszálpontosan nyolc órakor kezdődött - milyen szokatlan ez errefelé. Koncertje előtt a Megasztárok – Tóth Gabi, Király Viktor, Gáspár Laci, Molnár Ferenc Caramel és Oláh Ibolya – adták egymásnak a mikrofont – felejthető teljesítményt nyújtva...

Nem így a smirgli hangú, örökifjú skót rocksztár, aki csaknem ötven éve van már a pályán. Tegnapi koncertjének zömét a közelmúltban kiadott Soulbook című albumának dalai adták. Elhangzottak feldolgozások Bonnie Tylertől, Sam Cooke-tól, Van Morrisontól és másoktól. Nem vonulhatott le persze úgy a pódiumról, hogy saját dala ne hangozzék el. Ováció fogadta Maggie Mae, a Sailing, Babe Jane és a Do Ya Think I’m Sexy című klasszikusait.

 
Rod Stewart nagyszerű formában „vitte a bulit”, jó kondiban menetelt fel s alá a színpadon. Nem bohóckodott feleslegesen, nem sokat szövegelt, kifejezetten a zenére koncentrált, ez szimpatikus volt. Rendre cserélte ruháit, a fehértől az eszméletlen liláig, s az sem zavarta különösebben, hogy inge több alkalommal is kicsúszott, szabadon hagyva a hasát. Talán van, aki emlékszik: Rod a nyolcvanas években az MTK-pályán adta első pesti koncertjét, nagy sikerrel.   
     
Produkciójához elengedhetetlen volt az esetenként Rod nélkül is szuper banda, a vakító vörösbe öltözött hölgykoszorú - Bridget Cady Lorelei McBroom és Di Reed (vokalisták), Anne King (trombita), Katja Rieckerman (szaxofon) és Janna Jacoby  (hegedű, mandolin). A három fehér hangszeres hölgy és három színes bőrű énekes nemcsak zenében, hanem látványnak is „bejött”. Egy fekete szaxis fiú, Jimmy Roberts is tagja volt a zenészválogatottnak.

Nagyszerűek voltak a gitárosok, Don Kirkpatrick és Paul Warren, kitűnően teljesített a basszusgitáros Conrad Korsch, a meglehetősen mosolytalan billentyűs, Chuck Kentis (össze lehetne zárni a hasonlóan fapofa Charlie Wattsszal) és a remek szólókat produkáló David Palmer dobos.
  
Rod ezúttal sem tagadta meg futballőrült mivoltát: Ha nem is öltözött kedvenc csapata, a Celtic zöld-fehér csíkos mezébe, volt egy bejátszás a skót csapat valamelyik meccséről. S ahogy azt megszokhattuk tőle, több mint egy tucat focit rúgott a közönség közé. Fellépése előtt egyébként ő is kapott ajándékba egy nevezetes labdát Puskás Ferenc aláírásával. A magyar fociról érdeklődött – nem hallhatott valami bíztató híreket...

A hatalmas kivetítőkön jól lehetett követni a koncertet, s kitűnő volt a hang is. Sok hazai zenész, szakember figyelt a közönség soraiban. A felhős idő, az eleinte olykor szemerkélő eső ellenére végül kellemes idő fogadta a téren összezsúfolódott százezreket. Rod ma már Bécsben nyomja, s lődözi le a színpadról a labdákat, s július közepéig lesz több jelenése Európában.

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.