Mindezek ellenére az eredmény lenyűgöző!

Az Out Standing In Their Field nagylemezen 11 kompozíció szerepel, köztük néhány kimagasló darab. Már a nyitószám, a Name Dropping a hard rock legszebb hagyományait idézi, Morse gitárja bámulatosan szól, de nem lankad a lendület a Brink of the Edge kompozíció alatt sem. Kicsit megpihenhetünk a Here and Now and Then-t hallgatva, de ez is tele van zenei szépséggel.
Amikor elérünk a John Deere Letter-hez, kedvünk szottyanhat táncra perdülni, oly vidám talpalávaló ez a játékos country-rock. Ezt követően, először a More to The Point című dalnál érezzük, hogy ugyan érdekes a gitár-téma, de kicsit unalmassá válik a kibontása. A Time Junction kompozíció eleje is kissé lefárasztja az embert, de Dave LaRue basszusgitár kiállása kárpótolja a hallgatót, ezt követően Morse gitárja félelmetes intenzitással teszi helyre a dalt.
Nyolcadikként egy Gary Moore-t idéző lírai gyöngyszem, az Unnamed Sources varázsol el bennünket a gyönyörű dallamvezetésével. A Flight of the Osprey „középkori” hangulatot idéző akkordbontásai után, mint egy gyorsvonat úgy robog be a banda és úgy szólalnak meg a hangszerek, hogy elakad a lélegzetünk. Szédítően játszanak! Ezek után jön egy újabb meglepetés, Baroque ’n’ Dreams címmel, amelyet hallgatva óhatatlan, hogy ne jusson eszünkbe a rockzenétől „eltévelyedett” Ritchie Blackmore, aki már jó régóta rock ren(aissance) and roll-lal boldogítja a nagyérdeműt. Nos, Steve Morse akusztikus gitárjával nem marad szégyenben, ebben a műfajban sem.
A végén nagyot csattan az ostor (több mint kilenc percet), de megéri, mert a Rising Power élőben eszméletlenül hatásos. Finoman, visszafogottan indítanak, mintha csak hangolnának, vagy egy sima beállás lenne koncert előtt, majd megszólal a gitártéma és felelget a basszeros. A varázslat elindul, néhány önfeledt kiáltás hallatszik a nézőktől, Morse gitárja zsigereinkig hatol, de mégis annyi finomságot csempésztek bele ebbe a kompozícióba, hogy az elképesztő. Akik szeretik a basszusgitárt szólóhangszerként, azok itt tobzódhatnak. Milyen kár, hogy ezeknek a fiúknak – Morse elmondása szerint – szinte el kell lopniuk magukat egy kis közös muzsikálásra, mert annyi az elfoglaltságuk és nehéz az egyeztetés. Ezért sokszor az utolsó pillanatban kötnek le a menedzsereik számukra egy-egy bulit valamilyen kis klubban!
Így kevés az esély, hogy valaha is láthatjuk őket nálunk, de legalább ezt a lemezüket ne hagyjuk ki!



