November 13. péntek szerencsés nap minden magyar blues-rock rajongó számára, ugyanis 40 éves pályafutása során ezen az estén lép először színpadra Budapesten, pontosabban a Syma Csarnokban Gary Moore!

A 2000. évbe átcsúszott "A Different Beat" turné német és brit állomásai után, az év második felére teljesen eltűnt Gary, még a szokásos vendégfellépések is elmaradtak ezúttal. Aztán a tél folyamán már körvonalazódtak a következő év történései. "Back To The Blues" címmel egy mindenki számára elfogadható új anyag készült, melyből először 2001. februárjában kaphattunk ízelítőt. A londoni titkos bulin szinte a teljes albumot eljátszotta Gary és zenekara, és mindenki boldogon nyugtázhatta, hogy Gary visszatért az 1995-ben elhagyott fonálhoz.

Dögös, saját rock-blues szerzemények, blues legendák feldolgozásai kerültek ki Gary kezei közül. Valószínűleg az új kiadó is fellélegzett, hiszen az elődje eladási mutatóit jóval meghaladó album igen gyorsan közönség kedvenc lett. Ez idő tájt jelent meg - mind a mai napig - Gary utolsó kislemeze, a "Picture Of The Moon". A ’97-es kislemezek óta a videoklipek készítését is hanyagolta Gary. Egyszerűn már nem tartotta fontosnak kislemezek készítését, lemezeit sokkal inkább egységesen kezelte, és nem a rádiók számára, kiadói nyomás alatt születő slágerek gyártását tartotta lényegesnek. A videoklipek készítése pedig, saját bevallása szerint mindig is csak nyűg volt számára.


A szeptember végéig tartó igen sikeres turné után Gary rögtön elkezdett dolgozni újabb lemezén, de amíg a közönség és a szakma egy újabb "szimpla" blues lemezt várt, Gary új triót alapított, sőt megosztva a reflektorfényt, saját neve helyett, hosszú idő után ismét zenekarnév alatt vágtak bele a munkálatokba és a promócióba. A Skunk Anansie zenekar basszusgitárosa Cass Lewis, illetve a Primal Scream együttes nagyszerű dobosa Darrin Mooney szegődött mellé ezúttal. A Scars névre keresztelt trió első bemutatkozására egy jótékonysági koncerten került sor a londoni Royal Albert Hall-ban, ahol mindössze ötdalnyi játékidő jutott a zenekarnak, de az állva ünneplő közönség mindenesetre jó előjel volt a neves producer Chris Tsangarides segítségével készülő album megjelenése előtt. Habár új dal nem hangzott el a koncerten, az mindenesetre érződött, hogy teljesen más felfogásban játszik ezúttal Gary és zenekara.

A végül 2002 nyarán megjelentetett Scars albumra ez aztán végérvényesen igaz volt. A trió felállás minden előnyét kihasználó, improvizációkra épülő, a nagy elődök (Jimi Hendrix, Stevie Ray Vaughan) "hagyatékát" méltóképpen ápoló, mindamellett a Garyre jellemző újításokat, kísérletezést sem nélkülöző igen értékes album végül nem lett siker, ami valószínűleg annak is betudható, hogy nem saját neve alatt jelentette meg Gary. A turné mindenesetre nagyszerűen sikerült, az új lemezről 7 dalt is átemeltek a programba, melyek mellett csak néhány, már-már tényleg kihagyhatatlan nóta volt esélyes a programba kerülésre. A saját bulik mellett bevállaltak egy 14 állomásos turnét a ZZ Top társaságában, ahol nem egyszer a centire kiszámított ZZ műsort sikerült elhomályosítaniuk rövid, ám annál élvezetesebb bemelegítő programjukkal.

A következő évre egy érdekes felkérés is befutott. Az újra életre keltett Monsters Of Rock fesztivál szervezői kérték fel őket, hogy a Whitesnake és a Y&T társaságában egy rövid brit turnét bonyolítsanak le, melyeken természetesen néhány régebbi rock slágert is "elvártak" Gary-től. Az aréna fellépések lenyomatát később CD-n és DVD-n is megjelentették, de utólag Gary úgy nyilatkozott, inkább csak egy visszautasíthatatlan ajánlatról volt szó, mintsem szíve csücskének tartalmáról.

A közönség mindenesetre nagyon élvezte a trió által prezentált régi rock nóták felelevenítését. Többek között olyan "elfeledett" dalok hangzottak el, mint a "Shapes Of Things" vagy a "Wishing Well", melyek remekül megfértek az amúgy is karcosabb hangzású Scars dalok társaságában. Sajnos a sorozat utolsó, dublini koncertjét - és így a nyárra tervezett fesztivál fellépéseket is - Gary kézsérülése miatt kénytelenek voltak lemondani. A dolog annyira komolynak bizonyult, hogy az év hátralévő részében már nem is tudott saját bulit bevállalni, mindössze egy októberi jótékonysági fellépésen láthattuk (és hallhattuk), Roger Daltrey és Greg Lake társaságában.

A kézsérülés illetve az eladások miatt elégedetlen kiadó sem térítette el az általa igen pozitívan megélt új irányvonaltól, így a 2004 nyarára tervezett folytatást is trióként tervezte, de már egy régi/új arc bevonásával. Az akkoriban már ismét Ausztráliában élő Bob Daisley épp a TV előtt ült, légikatasztrófákról szóló dokumentumfilmet nézve, és azon elmélkedett, milyen jó is az, hogy egy ideig nem kell repülőre ülnie. Másnap annak rendje és módja szerint csörgött a telefon. A vonal másik végén Gary, aki az új lemez felvételeire invitálta az öreg harcost. Bob mindenesetre nem bánta meg, hogy igent mondott, és mégis felült arra a repülőre. Egy erőtől duzzadó, talán Gary máig legnyersebb blues-rock albumát rántották fel bő egy hét alatt.

A "Power Of The Blues" anyagával természetesen turnét is terveztek, amit egy röpke írországi látogatás vezetett fel. Júniusban két koncerten léptek fel Bob Dylan előzenekaraként, mondanom sem kell, hogy a kontraszt hatalmas volt a két fellépő között. A nyári fesztivál sorozat végül Norvégiában kezdődött meg, de valószínűleg senki nem sejtette, hogy annyiban is marad. A nagyszerű első fellépést követően kézfeje került olyan állapotba, hogy képtelen volt gitárt ragadni a lekötött bulikon. Pár napra kórházba is került és infúzióra kötve olvashatta a beérkező jókívánságokat. Az év hátralévő részében ezúttal is a pihenésé lett a főszerep, jóllehet azért az ősz/tél folyamán már néhány vendégszereplést el tudott vállalni. Fellépett a Stratocaster gitárt ünneplő rendezvényen a Wembley Arénában, de játszott John Mayall, és öccse Cliff vendégeként is.

A 2005-ös esztendőben két nagyszerű muzsikus, Dick Heckstall-Smith és Phil Lynott emlékére rendezett koncerteken lépett fel, de továbbra sem lehetett hallani saját turnéról. Viszont különböző interjúkban többször is emlegette, hogy egy új kelta-rock albumot készül megjelentetni, melyhez szeretné megnyerni Neil Cartert és Brian Downey-t is. Több demó is elkészült, melyekről igen lelkesen nyilatkozott Gary. A dolog aztán ott akadt el, hogy - miközben ismét kiadóváltásra került sor - meghívás érkezett B.B. King menedzsmentjétől, lenne e kedvük közös brit turnét lebonyolítani a király (első) angliai búcsúzása alkalmából. Erre a kérdésre sem lehetett nemleges választ adni, így Gary ismét visszacsöppent a blues világába.

Az Eagle Records által az utóbbi 3 évben megjelentetett 3 blues-rock albumot már itt a Rockháló oldalain is nyomon követtük, de az mindenesetre újra megjegyezhető, hogy az ínséges 2-3 év után Gary szerencsére újra visszazökkent a normális kerékvágásba, és teljes intenzitással tudja ismét belevetni magát a munkába. Évről évre egyre több koncert kerül be a programba, és lemezek, koncert DVD-k tekintetében sem lehet okunk panaszra.

2008 nyarán, hosszú várakozás után aztán végre Magyarországra is eljutott a turné, és a sokezres közönség végre saját szemével (és fülével!) győződhetett meg Gary kivételes tehetségéről, képességeiről. Noha nem tartozik napjaink agyonfavorizált "szupersztárjai" közé, kitartó és az évtizedek alatt egyre növekvő rajongótábora által nagyon is megbecsült. Talán a szakmának is így kellene tennie, de ez már más tészta.

Az idei turné úgy alakult, hogy Gary és zenekara Budapesten fejezi be a turnét (nem számítva a csak pár hete lekötött otthoni bulit Brightonban), és ahogy azt már számos, a napokban készült interjúban is megfogalmazta, jövőre sem fognak unatkozni a rajongói. Tervei között szerepel egy akusztikus blues lemez kiadása, 2010-ben megjelentetné a már korábban megkezdett kelta-rock albumot is, továbbá két DVD kiadvány is hamarosan érkezik.

Idén 40 éve, hogy Gary gitárjátéka először megjelent bakelit korongon. Az utóbbi néhány hétben, kissé felszínesen bemutatott (hisz annyi mindenről lehetne még írni Gary Moore kapcsán) nagyszerű karrier ismeretében, magam részéről csak annyit kívánhatok, hogy a jövőben is hasonló hozzáállással még nagyon sok nagyszerű koncerten és lemezen örvendeztesse a jófajta gitármuzsikára nyitott népek sokaságát.


Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.