Természetesen a közönséggel együtt november 11-én ugyanúgy, mint nyolc évvel ezelőtt, amikor Budapesten járt. A walesi énekes az 1965-ös It’s Not Unusual című dala óta több tucatnyi slágerrel ajándékozta meg a világot, amelyek közül számos, ma már örökzöldnek számít.

A 69 éves művész pályafutása regénybe illő, amelyet jó lenne, ha egyszer megírna egy Henry Fielding-hez (az 1700-as évek első felében élt híres angol író, akinek egyik fő műve a Tom Jones) hasonló tehetséggel megáldott szerző.

Thomas Woodward 1940. június 7-én született a Cardiff-hoz közeli Pontypridd nevű településen egy szénbányász családban. Az édesanyja (Freda Jones) lánykori nevének felvételével alkotta meg művésznevét, de azért jól jött az angol irodalomból származó „egyezés” is.

Tom Jones sikerekben gazdag életéből ezúttal csak néhány érdekességre szeretnék kitérni, különös tekintettel a rockzenéhez való viszonyára.

A zene iránti fogékonysága hamar kitűnt, mindig bátran hallatta hangját a családi ünnepségeken, esküvőkön és az iskolai kórusban. Bimbózó „karrierjét” azonban majdnem kettétörte a tuberkulózis 1953-ban, amely után közel egy évig az ágyat nyomta. (Talán ezért is érzem őt magamhoz rockonléleknek, mert három évvel később én is ugyanezzel a súlyos betegséggel jártam az élet és halál mezsgyéjén.) Bocs, a „privatizélésért”, térjünk inkább vissza hősünkhöz!

Tom mindössze 16 éves volt, amikor feleségül vette Melinda Trenchard-ot és egy évvel később már apai szerepben találta magát. Fia, Mark 1987 óta a menedzsere. De ne szaladjunk ennyire előre az időben, menjünk vissza 1963-ig, amikor megalakította első zenekarát, Tommy Scott & The Senators néven. A csapatra nem sok figyelmet fordítottak abban az időben, annál inkább az énekesére. Egy évvel később már lemezszerződése volt, 1965-ben pedig már a legnézettebb amerikai tv-műsor, az Ed Sullivan show vendége volt.

Rockzenei kötődését jelzi, hogy ugyanebben az évben a Rolling Stones előtt lépett fel és hosszabb ideig turnézott a Spencer Davis Group-pal is. Én úgy gondolom, hogy a rockvilág nagy vesztesége, hogy a menedzserek vagy mások hibájából elveszítettük őt, tálcán nyújtva át az amerikai, Las Vegas-i showbiznisz urainak, ezt a nem mindennapi tehetséggel megáldott énekest, aki a 70-es évektől kisebb-nagyobb megszakításokkal a mulatók közönségét szolgálta ki, a hozzá méltatlan, bugyi-bedobálásokkal „gazdagított” a show-jával…

A 60-as évek slágerei (What’s New Pussycat, Green Green Grass of Home, Help Yourself, Never Fall In Love Again, Delilah…) után a 70-es években kicsit távol került a listáktól a korábban említett ok miatt, de a 80-as évek vége már ismét az övé volt. Elég, ha felidézzük az 1988-ban az Art Of Noise társaságában rögzített Prince-dal, a Kiss felvételét.

Tom Jones mindig népszerű fickó volt a zenészvilágban, jó viszonyt ápolt Elvis-től kezdve Pavarottin át, Robbie Williams-ig, de a rockcsapatok is, mint a Cardigans, a Stereophonics vagy legutóbb a U2 szívesen dolgoztak vele, írtak neki dalt. 1991-ben az írek legnagyobb énekesével, Van Morrisonnal készítette a Carrying A Torch című albumot, majd három évvel később a szintén a smaragd sziget büszkeségének számító Chieftains csapatnak segített be a Long Black Veil című nagylemeznél. Éppen 10 éve annak, amikor Tom Jones a Reload című albumán megmutatta, hogy még mindig milyen hatalmas erő és tehetség feszíti, amikor fiatal rockerek társaságában énekelt, de Van Morrisonnal is lenyomott egy emlékezetes duettet, Sometimes We Cry címmel.

Ami az elismeréseket illeti, ezekből is van bőven: Grammy-díjak (az elsőt még 1965-ben kapta Legjobb új művészként), Brit Awards és még jó néhány egyéb kitüntetés, majd II. Erzsébettől megkapta a lovagi címet is. De talán a legnagyobb elismeréssel Wales jutalmazta, ahol egyszerűen Jones The Voice vagyis Jones a Hang néven tisztelik!

November 11-én a Budapest Arénában adandó koncertjére a tavaly megjelent 24 Hours című albumának dalaival készül, de nem teheti meg (és nem is teszi), hogy az örökzöldekből is ne adjon elő néhányat. Persze mindegyikre nem kerülhet sor, - elmondása szerint rendszeresen változtatja a repertoárt - de két dal „kötelező”, ezeket sosem hagyja ki. Már bizonyára kitaláltátok, az egyik a Delilah, míg a másik a Sex Bomb! A hírek szerint Tom Jones a koncertjét Bono neki írt dalával a Sugar Daddy-vel indítja, míg zárásként a Take Me Back To The Partyt adja elő. Amit pedig "közte" kapunk, az remélhetőleg életre szóló élmény lesz.

Géczi László

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.