
2006-ban Gary Moore társaságában néhány koncerttel már elköszönt az öreg kontinens blues-rajongóitól, de úgy látszik az ezernyi kérés és az egészségi állapota lehetővé tette a mostani One More Time elnevezésű turnéját.
Persze, King is tisztában van az idő múlásával. Egyik nyilatkozatában Frank Sinatrával példálózott, aki idős korában az éveinek számát szeptemberhez hasonlította. „Én úgy gondolom, hogy már novemberben járok” – adott helyzetjelentést B.B. a saját koráról, de ez azért nem gátolja abban, hogy évente - még mostanában is - adjon vagy 200 koncertet.
Európai turnéja június 24-én indult Manchesterben, ahol John Mayall új bandája adta meg az „alaphangot”. Az angliai koncertek után Nyugat-Európában folytatta, hozzánk Montreux és Prága után július 16-án érkezik és lép színpadra a 14 Grammy-díjjal és még számtalan más kitüntető címmel rendelkező művész.
Az életrajzát ezúttal nem mondanám fel, mert pályafutásáról bőségesen olvashattok a Rockháló kapcsolódó cikkeiben. Azért néhány érdekességet csak megemlítenék!
T-Bone Walker volt az a gitáros, akinek a Stormy Monday Blues előadása vitte Kinget a blues irányába még a katonai szolgálata idején.
A 40-es évek végétől több mint 50 albuma jelent meg. A dalai közül bizonyára bevillan az éjszaka 3 óra körül álmatlanul forgolódó blues-fanatikusoknak, hogy a Three O’Clock Blues az ő szerzeménye, mint ahogy a You Don’t Know Me, a Please Love Me, a You Upset Me Baby, a Sweet Sixteen, Part I, az Every Day I have the Blues és még hosszan sorolhatnám a műfaj kincseit. 1970-ben (a) The Thrill Is Gone című dala még a poplistákat is megjárta, egyébként ez B.B. egyik kedvence, valószínű, hogy itt is hallhatjuk majd tőle.
Zenei hitvallásáról valahol ezt nyilatkozta: „Azon dolgozom, hogy az embereknek (fehér, fekete, barna, sárga, gazdag, szegény) megmutassam egymás testvérei vagyunk és azt, hogy a blues közös”.
Végül, álljon itt egy idézet Eric Claptonnak, a blues európai királyának önéletrajzából:
„Rengeteg zenész van, akit szerettem és utánoztam, John Lee Hookertől Hubert Sumlinig, de a valódi király B.B. Kétségkívül ő a legfontosabb zenész, aki valaha bluest játszott, és a legszerényebb és legőszintébb ember, akivel valaha is megismerkedhettem. Úgy hiszem, ha Robert Johnson reinkarnálódna, akkor – lépték és kaliber tekintetében – valószínűleg B.B. King képében születne újjá”.
Géczi László



