A zsúfolásig megtelt Millenárison pénteken este szenzációs koncertet adott Joe Bonamassa, kétórás műsora után szinte beájulva támolyogtunk kifelé és ahogy az ismeretlen tekinteteket fürkésztem, mindegyik szempárban ugyanazt láttam - életre szóló élményt.

A gyülekező tömeg már jó előre elfoglalta a helyét és a zenészek sem várakoztatták meg feleslegesen a nézőket, 8 óra után öt perccel az orgona hömpölygő akkordjaira besétált kétnyakú piros gitárjával Joe és elindította a varázslatot.

A koncertprogram hasonló volt a tavaly december 13-i budapesti bemutatkozásán hallottakhoz, de azért játszott néhány meglepetést is, mint a Further On Up The Road című opuszt, amelyet Joe május 4-én együtt nyomott Eric Claptonnal a londoni Royal Albert Hallban. A buli előtt Podlovics Péter, a Mafioso Concerts főnöke (ezerszeres köszönet neki, hogy ismét elhozta nekünk Bonamassát) előrebocsátotta, hogy sajnos „Lassúkezűt” nem tudja prezentálni – megbocsátjuk!

Ezúttal több dalt hallhattunk a The Ballad of John Henry albumról, rögtön az elején a címadó számot, igaz ezt a Nyugati Teátrumban is játszotta. Számomra azonban az egyik legnagyobb élmény a So many Roads előadása volt. Az volt az érzésem – ugyanúgy, mint a múltkor – hogy ezt a kompozíciót tökéletesebben már nem is lehet eljátszani. Ezúttal is nagyon ütős volt a Woke Up Dreaming akusztikus gitáron előadott őrülete és kegyetlen volt a Zep-blokk is. Valóban „elkábultuk és összezavarodtunk” utána. A legutóbbi albumáról engem nagyon megfogott még a Happier Times érzelemgazdag előadása.

A felállva ünneplő tömeg kapott két ráadást is, az Asking around for you lehetőséget adott az ausztrál billentyűs, Rick Melick képességeinek a megcsillogtatására is.

Ami a ritmusszekciót illeti, Bogie Bowles dobos, - aki korábban a másik gitáros zseni, Kenny Wayne Shepherd bandájában játszott – óriási szakmai alázattal és precizitással nyomta. Persze ugyanez elmondható a basszeros, Carmine Rojas-ról is, aki még ütősebb név a szakmában, ő 13 évig játszott Rod Stewart csapatában, de hallhattuk a játékát többek között David Bowie, Keith Richards, Tina Turner és Stevie Wonder társaságában is.

Végül engedjetek meg egy személyes megjegyzést, a 60-as évek tinédzsereként, most, ettől a muzsikától megfiatalodva, szinte 40 évet visszarepültem az időben, szebb születésnapi ajándékot a ZENÉTŐL nem is kaphattam volna.

Köszönöm Joe!

Géczi László

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.