
Nem ez az első eset, hogy világsztár előtt kell bizonyítania képességeit, hiszen fellépett már korábban Buddy Guy, John Mellencamp, a Rolling Stones és az Allman Brothers előtt is. Az utóbbi talán nem annyira meglepő hiszen, férje Derek Trucks – akit ma a slide-gitárosok között a világ legjobbjának tartanak – ennek a bandának is a tagja.
Az idén 39 éves Bostonban született Susanról itt most csak annyit, hogy már ötévesen a Broadway egyik musicaljében feltűnt, de később szívesen engedte ki a hangját a templomi kórusokban is. Tinédzserként különféle zenekarokban gitározott, 18 évesen, pedig már saját bandája volt. A világhírű Berklee College of Music-ban végzett zeneszerzői és előadói diplomával. Számtalan zenésszel hozta össze a sors Bostonban és a környékén, akik a legkülönfélébb műfajokból jöttek, és szinte szívta magába a lány a közös jammeléseken, a bluest, a countryt, az R&B-t, a soult, a rockot, amelyek mindegyike segítette önálló zenei nyelvének a megtalálását.
Első albuma, a Better Days 1997-ben még nem aratott nagy sikert, annál inkább a következő évben megjelent Just Won’t Burn, amelyből több mint félmillió talált gazdára és megalapozta rajongótáborát, amely azóta is hűségesen kitart mellette.
Tavaly októberben jelent meg az időközben háromszor Grammy-díjra jelölt művésznek a hatodik albuma Back to the River címmel, amelyet érdemes néhány mondattal bemutatni, mert várhatóan játszik majd róla jó néhány dalt.
A korongon 11 kompozíció szerepel, s ezeket - egy kivételével – szerzőként is fémjelzi Susan.
A Talking About című nyitó dal remek kezdés, Tedeschi olyan „joplinosan” énekli, hogy szinte beleborzong az ember, de aztán egy merész váltással már teljesen más zenei világba visz el bennünket a 700 Houses előadásával. A csodálatos lírai dallam, háttérben a remek fúvósokkal, megmutatja, hogy a soulzene is a vérében van.
A címadó dal funkys lüktetése is nagyon jól áll neki, ennek a társszerzője Tony Joe White volt. A Love Will című dalban besegít a férje Derek Trucks is, de ez szinte csak egy kis ujjgyakorlat a szintén közös „gyermek”, a Butterfly című daluk előtt. Szinte röpít bennünket a dallam és a ritmus, a gitárok is nagyon dögösen szólnak, az ének pedig ezúttal is fantasztikus.
Még mindig rátesznek egy lapáttal a People című számban, a slide álomszerűen szól, a dallam pedig egyszeri hallgatás után is napokig ott motoszkál a fülünkben. Igazi rádióbarát dal, már ha lennének ennek a muzsikának a rádiókban barátai – nálunk!!!
A Laerning the Hard Way című kompozíció társszerzője a Jayhawks bandából ismert Gary Louris. Könnyed, laza, lötyögős kis szám, háttérzenének kiváló.
Eljutottunk a 8. felvételhez (Revolutionize Your Soul), amely szépséges soulzene fúvósokkal gazdagítva, a slide-ja pedig ezúttal is nagyon ott van. A True talán az első közepes dal a korongon, majd jön a There’s a Break in the Road, amely Allen Toussaint szerzeménye és az eredetijét még Betty Harris énekelte 1969-ben. Igazából nem kapunk semmi különöset ettől a feldolgozástól, de valamiért biztosan közel áll ez a dal Susanhoz. Arról, hogy ne kedvetlenedjünk el a lemez végére a Can’t Sleep At Night című dalával gondoskodik. Ez a finom, nőies gyöngédséggel előadott blues méltó lezárása ennek az összességében nagyon jól sikerült albumnak.
Reméljük, hogy élőben is elvarázsol majd bennünket Susan Tedeschi, aki zenei pályáján még korántsem ért fel a csúcsra, de nagyon jó úton halad…
Géczi László



