
12 évesen kapta meg az első gitárját és természetesen rá is - mint az elmúlt 40 évben a gitárosok ezreire - Jimi Hendrix varázslatos művészete volt a legnagyobb hatással.
Három évvel később, 2005-ben Carl Gustafson, a Blinddog Smokin’ banda herflis-énekese magával vitte a fiút Amerikába, ahol beájultak a 15 éves angol csodagyerek virtuozitásától, érett hangjától. Azóta minden évben visszatér a tengerentúlra, olyan sztárok előtt léphetett fel, mint Buddy Guy, Taj Mahal, Delbert McClinton, Koko Taylor, Eric Sardinas…
Természetesen Angliában is a tenyerükön hordozzák a blues-rajongók és itt is a műfaj óriásaival muzsikálhatott együtt, köztük volt Robben Ford, Walter Trout és a brit blues élő legendája, John Mayall is.
2006-ban jelentette be mentorának Gustafsonnak, hogy zenekarában a vendégeskedés után, - ahol rengeteget tanult - szeretne önállósodni egy saját bandával. Az év vége felé már Norwichban dzsemmelt a fiatal, de már nagy tapasztalattal rendelkező Simon Dring dobossal, aki hamarosan a tehetséges basszusgitárost Fredeic Hollist ajánlotta Olinak. 2007. március elsején mutatkozott be a trió a városban és szinte azonnal elterjedt a hírük a szigetországban. Májusban már a BBC Radio 2 Paul Jones Blues Show-jának a vendége volt a zenekar.
2008. februárjában ismét Amerikában járt, pontosabban a memphisi Ardent stúdióiba volt hivatalos az Oli Brown Band, ahol korábban olyan nagyságok készítettek felvételeket többek között, mint a Led Zeppelin, a ZZ Top, az REM, Isac Hayes és a White Stripes. Rögzítettek tőlük néhány kompozíciót, de a legnagyobb dobás az élő koncertjük volt, a „The Ardent Sessions”, amelyet közel másfél milliónyian láttak a neten három hét alatt!!! Augusztusban, pedig már újra az amerikai színpadokon, Blinddog Smokin’, Sherman Robertson, Miss Blues és Billy Branch társaságában. De még mindig nincs vége a tavalyi „felhozatalnak” hiszen óriási élmény lehetett számára, Johnny Winter és a The Fabulous Thunderbirds bandával is együtt szerepelni.
Essék néhány szó a zenekarának tagjairól is!
Az 1986-os, londoni születésű Simon Dring nyolc évesen költözött Norfolkba a szüleivel, de már két évvel korábban a dob bűvöletében teltek a napjai. Az egyik iskolai koncerten még maracason játszott, majd jöttek a dobszerkók. 15 évesen már 50 bulin dobolt egy évben, így senkit sem lepett meg, hogy három évvel később profi zenész lett. Számos albumon szerepelt különböző helyi bandákkal, demókat és EP-ket készített az évek során és mindeközben tanítványai is vannak 5-55 éves kor közöttiek. Igazi megszállott ez a fickó!
A basszusgitáros, Frederic Hollis 1989-ben született Norwichban és ő is korán költözött a szüleivel – 3 éves volt – egy kis vidéki falucskába, Stalham-be. A vidéki élet nem igazán kerítette hatalmába a kisfiút, annál inkább a zene. Még iskolába sem járt, de folyton énekelt, táncolt, Michael Jacksont utánozta, majd kapott egy gyerek-szaxofont. Nyolc évesen azonban elhatározta, hogy inkább basszusgitáros lesz, de csak 12 évesen kezdett tanulni a hangszeren. Életében a nagy zenei változást Adam Lawrence zenetanár hozta el számára két évvel később, aki bevezette őt a muzsika rejtelmeibe. 17 éves korától játszik profi bandákban, ami pedig a kedvenceit illeti, megtalálható közöttük: Stanley Clak, Jaco, John Patitucci, Victor Wooten, Rocco Prestia, de Prince, Stevie Wonder, John McLaughlin, Miles Davis, a Killswitch Engage, az Earth Wind and Fire és Bach is.
Az Oli Brown Band szinte megállás nélkül turnézik, akik május elsején, netán Zakopanéban voltak, láthatták is őket egy blues-gálán. Hozzánk legközelebb Németországban játszanak, májusban és júliusban lesz arrafelé néhány koncertjük.
Az Open Road című albumáról pedig csak annyit, hogy azt minden blues-rajongó figyelmébe ajánlom, soha rosszabb kezdést!
Géczi László



