Szinte csak az utolsó nap, szombaton hittem el – ezért babonából a Harley-Davidson Fesztivál helyszínén, Alsóörsön vettem jegyet – hogy több évtizedes várakozás után eljön hozzánk Gary Moore, a blues-rock gitár ír varázslója!

Már alig vártam, hogy az ugrabugráló sneci-táncoslányok show-ja véget érjen (lehet, hogy közelebbről azért legeltettem volna) és elkezdődjön Gary koncertje. Negyed 10 tájékán aztán belevágott az Oh Pretty Woman című Mayalltól is jól ismert opuszba. Itt még visszafogottan énekelt, kicsit meg is ijedtem, csak nincs valami baj, de hát hosszú volt még az este. A gitárja viszont nagyon dögösen szólt, azután pörgősebbre vette, majd jött a Have You Heard (szintén Mayall), amitől azt hiszem minden bluesrajongó elalélt. Egyszerűen itt úgy szólt a gitárja, mit szólt, sírt, jajongott…széttépte a lelkünket, még az örök fanyalgók is bluesimádókká válhattak ezt hallva.

Kis ujjgyakorlatok (Mojo Boogie, Thirty Days), majd a sokak által játszott All Your Love (Otis Rush legjobb száma) után az I'll Love You More Than You'll Ever Know című Al Kooper szerzemény döbbenetes erejű ajándéka jött. A Thin Lizzy-s korszakot is megidézte a Don’t Believe A Word című dallal, amely kicsit lassabban indult az egykori változatnál, de a második része felgyorsulva talán még frenetikusabb volt, mint az eredeti. Brian Downey a jelenlegi dobos biztosan tudja a különbséget, hiszen ő már akkor is Gary-nek és Phil Lynottnak nyomta a ritmust.

És akkor néhány szót a többiekről: Pete Rees basszusgitáros és Vic Martin billentyűs nagy alázattal dolgozott a mester hátterében, talán az orgonából szívesen hallgattam volna többet is.

Szinte röpült az idő, már azt hittem, hogy a Still Got The Blues jelenti a búcsút, de a Walking By Myself-fel még kicsit megmozgatta az eső ellenére sem tágító és a muzsikától kábult tömeget. Majd jöttek a ráadások: a Blues Is Allright, végül pedig a felülmúlhatatlan Parisienne Walkways gitárőrülete.

A gitáros istenség letaglózta a népet, a koncert utáni tűzijáték egyszerűen nevetségesnek hatott, hiszen az igazi tűzijátékot nekem és gondolom másoknak is Gary gitárja jelentette.

Ezek után mit is mondhatnék: ONCE MOORE, de lehet még nagyon sokszor…, mert valahogy nem lehet ezzel az emberrel betelni, az ő gitárjátéka után blues-rockra dobban az ember szíve!

A koncerten ezek a dalok hangzottak el:

Oh Pretty Woman
Hard Times
Since I Met You Baby
Down The Line
Have You Heard
Mojo Boogie
All Your Love
Thirty Days
I Love You More Than You'll Ever Know
Don't Believe A Word
Still Got The Blues
Walking By Myself
The Blues Is Alright
Parisienne Walkways

Géczi László

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.