
A nagylemezt a brit elektronikus zene nagy producere, Guy Sigsworth (Björk, Imogen Heap) gondozta, aki Alanis Morissette társszerzője és producere is volt. Közel két tucat dal született meg a londoni és Los Angeles-i dalszerzői összejöveteleken, amelyekből tizenhármat válogattak ki a Flavours of Entanglement végső változatához. A szokásos módszer szerint fogott neki a dalírásnak - a dalok mint egy fényképalbum mutatják be Alanis életét – ezúttal az énekesnő katartikus élményt kapott életének egy nagyon fontos periódusában. „Gyakran írok visszatekintve a múltra, de ezúttal minden éppen akkor volt folyamatban. Ez a lemez átsegített néhány nagyon törékeny pillanaton. Minden dal olyan volt, akár egy mentőcsónak.” – meséli az énekesnő.
Az, hogy kedvel mindent, ami eklektikus, legyen az zene, spirituális dolog vagy bármi más, új hangzást és stílust adott a lemeznek, amely az elmúlt négy évben az első stúdió albuma. Keleties ütőhangszerek és húrosok keverednek a „Citizen of the Planet” című kezdő dalban, mely poétikus elbeszélés az életéről és melynek nemzeteken átívelő látásmódot adott. Morissette yin/yang látásmódja arról, hogy a mikrokozmikus egyén létezését a makrokozmikus lét igazolja, vezetett el az első kislemez, az „Underneath” megszületéséhez. A dal Mahatma Gandhi mondatára épül: „Mi magunk legyünk az a változás, melyet látni szeretnénk a világban.”
Míg darabjaira szedi az emberi viselkedést a megrázó „Version of Violence”-ben, Morissette sokkal személyesebb élményt mesél el az őrült viselkedés megtapasztalásáról olyan dalokban, mint a kemény „Straitjacket”, a gyönyörű, elvesztett szerelmest sirató „Torch”, a világosan fogalmazó „Moratorium”, a hipnotikus ár-apállyal játszó „Tapes” és a hálát sugalló „In Praise of the Vulnerable Man”. Morissette bemutatja a tanulás gyakran ciklikus természetét olyan dalokban, mint például a szomorkás, merengő, rockos alapú „Not As We”, az eksztatikus szabadságot árasztó „Giggling Again for No Good Reason”, és a Főnix madár-szerű újjászületést mutató záró dal, az „Incomplete”.
„Nincs még egy olyan művész, sem nő sem férfi, aki olyan érzelmi utazásra tudna vinni, mint Alanis.” – magyarázza Sigsworth. „Csak benne van meg ez a hatalmas, erőteljes, az egész világot bekebelező érzelmi skála. Egészen a 10-esig elmegy a Richter skálán, mi pedig ott állunk vele az epicentrumban amint egész világokat énekel bele a létezésbe. Tud őrjöngő és ellenséges lenni, kétségbeesett és elhagyatott, tündöklően nosztalgikus, érzéki, könnyed és önpusztító, és mindez egyetlen albumon.”
Alanis Morissette a kanadai Ottawában született 1974. június 1-én, egy ideig Németországban nevelkedett, zongorázni tanult, dalokat írt, és felfedezte a szavak és a tánc szeretetét már egészen kicsi korában. Tíz évesen részt vett a rendkívül népszerű „You Can’t Do That On Television” című tévéműsorban. A pénzből, amit ezzel keresett, lemezcéget alapított egy barátjával és kiadta első kislemezét, „Fate Stay With Me” címmel. Amikor a tévéműsor a végéhez ért, Morissette aláírt egy szerződést az MCA Canadaval lemezeinek kiadásáról, és így született meg 1991-ben az Alanis című album, mellyel Juno díjat nyert a „Legígéretesebb Női Előadó” kategóriában. Második albuma, a Now Is The Time a következő évben került a boltokba.
Alanis Morissette 1994-ben érkezett az Egyesült Államokba és kezdett el a producer Glen Ballard segítségével dolgozni. Ekkora találta meg saját hangját, mint énekes-dalszerző. „19 éves voltam, amikor úgy éreztem, hogy az írás egy irányadó élmény. Sok múlott azon, hogy hol voltam akkor, hogy találkoztam Glennel, hogy átköltöztem Kanadából, hogy magam mögött hagytam a prekoncepciókat arról, hogy egy dalnak milyennek kell lennie. Ez volt a kezdete a dalszerzés egy új megközelítésének.”
Az együttműködés eredménye a Jagged Little Pill (Maverick Records) lett, dalok érzelmileg direkt gyűjteménye, melyek bemutatták Alanis Morissettet a világnak, és mely album 30 millió példányszámban kelt el világszerte. Olyan gyakran játszott dalokkal, mint a “You Oughta Know,” a “Head Over Feat,” a “Hand in My Pocket” és az “Ironic,” ez a nagylemez lett Amerikában a legnagyobb példányszámban eladott női előadó debütáló albuma, és a világszerte legnagyobb példányszámban elkelt bemutatkozó album. A hat Grammy-jelölést kapott korong, többek között „Az év legjobb új előadója” és a „Legjobb Rock dal” („You Oughta Know”) kategóriákban. A Jagged Little Pill négy díjat vitt el az „Év albuma”, a „Legjobb rock album”, a „Legjobb rock dal” és a Legjobb női énekes” kategóriákban. 1997-ben még egy ötödik Grammy-díjjal is jutalmazták a „Legjobb koncertfelvétel” kategóriában a Jagged Little Pill Live-t.
Következő albuma, a Supposed Former Infatuation Junkie, első helyen debütált a Billboard 200-as listáján, rekord méretű, 470 000 darabos eladással az első héten. Morissette bezsebelt még két Grammyt, a „Legjobb rock dal” és a „Legjobb női rock előadó” kategóriákban az „Uninvited” című rock balladáért, mely első helyen landolt a Billboard Top 40 Mainstream listáján. A Grammy jelölést kapott kislemez, a „Thank U” szintén első helyre került az Adult Top 40-es listán, és második a Top 40 Mainstream listán. Az MTV akusztikus műsora, az „Unplugged” 1999-ben bemutatta az Alanis Unplugged-ot.
Az új évtized első felében Alanis Morissette továbbra is bizonyította, hogy olyan előadó, akinek van mondanivalója, és hogy ezt a saját, egyéni módján teszi meg. 2002-ben az Under Rug Swept első helyen debütált a Billboard 200-as listáján, az első kislemez, a „Hands Clean” pedig a harmadik helyig jutott az Adult Top 40-en. Két évvel később született meg a So-Called Chaos melynek „Everything” című kislemeze az Adult Top 40-n szerepelt hosszú időn keresztül, és az „Eight Easy Steps” remixe igazi diszkós sláger lett. 2005-ben az áttörő siker 10 éves évfordulóján Alanis a Jagged Little Pill Acoustic–kal ünnepelt. Ugyan ennek az évnek novemberében jelent meg egy best-of antológia, The Collection címmel, az előző albumok legjobb 17 dalával és Seal „Crazy” című dalának feldolgozásával, mely nagyon jó fogadtatást kapott. (Ez a dal szépen előrevetíttette a jövőt, mert itt kezdtek együtt dolgozni Guy Sigsworthtel, a Flavors of Entanglement későbbi producerével.)
Miután sikereket ért el mind a felvételekkel, mind pedig az élő koncerteken, Alanis Morissette kamatoztatta tehetségét más albumokon és fórumokon is. Vendég sztárként szerepelt Ringo Starr „Draft Away” feldolgozásában, melyet Vertical Man című albumán hallhattunk. A Dave Matthews Band Before These Crowded Streets című lemezén közreműködött a “Don’t Drink the Water” and “Spoon” című dalokban. Ő írta a „Still” című betétdalt az ellentéteket kiváltó Dogma című filmhez, majd a rendező, Kevin Smith, kitartó kérlelésének köszönhetően, eljátszotta Isten szerepét.
Nemrégiben feltűnt a Cole Porter életét megörökítő De-Lovely –ban és előadta a klasszikusnak számító “Let’s Do It (Let’s Fall in Love)” -ot. A Narnia krónikája: az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény filmváltozatának zenéjéhez „Wünderkind” című dalával járult hozzá. (Ezzel a dallal begyűjtött egy Golden Globe jelölést a „Legjobb dal” kategóriában. Dalai ezen kívül olyan filmekben tűntek fel mint az Angyalok városa (ezzel két Grammyt tudhat a magáénak, mégpedig a „Legjobb rock dal” és a „Legjobb női rock előadó” díjakat.), a Jay és néma Bob visszavág, a Shop-Stop II, a Szakíts ha bírsz, és az Ördög Pradat visel. Ezen kívül meg kell említeni színészi tevékenységét is, melynek keretében többször feltűnt az HBO sorozatában, a „Sex és New York”-ban, a „Curb Your Enthusiasm” –ban, valamint az FX „Kés/Alatt”-jának 3 részében. Színpadon is láthattuk, mégpedig a Vagina monológokban és egy off-Brodway színdarabban, a The Exoneratedben, a kivégzésre váró Sunny Jacobs szerepében. Nemrég fejezte be első filmforgatását, melyben főszerepet kapott: ő játszotta „Sylvia”-t Philip K Dick regényének film adaptációjában, a Radio Free Albemuth –ban.
Természetesen, karrierjének egyik legemlékezetesebb előadását a múlt évben láthatta a közönség, amikor botrányos paródiát készített a Black Eyed Peas slágeréből, a „My Humps”-ból. Az Entertainment Weekly elismerő szavakkal illette az előadást, melyet eddig 12 millióan néztek meg a YouTube-on, és úgy méltatta, mint 2007 legtöbbször letöltött felvétele, valamint dicsérték Alanist, hogy „újra feltette az évszázados kérdést, hogy „mit fogsz csinálni azzal a hátsóval a farmerben?””
A sokrétű jótékony munka mellett Alanis nagy energiát fordít arra, hogy támogassa a környezetvédő szervezeteket, mint például amilyen a Reverb is. Ez egy non-profit szervezet, mely abban segít a zenészeknek és a rajongóknak, hogy széndioxid kibocsátás-mentes kezdeményezésekkel segítse elő a környezetvédelmet. Morissette egyike volt az első előadóknak, aki a CD-khez és DVD-khez szükséges anyagokat újrahasznosított papírral oldotta meg. Eleinte ezért a saját zsebébe kellett nyúlnia, de mostanra ez egyre inkább az ipari standardhoz tartozó megoldás. Szenvedélyesen foglalkozik a női jogokkal és a művészek jogaival, amelyek érdekében több cikket is írt, valamint felszólalt a kongresszusban.
Tizenkét évvel azután, hogy a világ először hallott Alanis Morissetteről, egy érettebb művészt láthatunk, aki továbbra is elkötelezett a kreativitás iránt, és vágyik arra, hogy segíthessen másokon. „Azért élek, hogy MEGGYóGYÍTSAM a töréseket és megmutassam a hidat az élet emberi és isteni oldala között. Remélem, hogy azáltal, hogy megosztom a saját tapasztalataimat, segíteni tudok az embereknek járni az útjukat, legyenek bármerre is a világban.” – magyarázza. „Mert egyébként csak a fürdőkádban énekelnék és belefognék a kertészkedésbe.”



