A 30-as éveinek közepén járva Jeff Scott Soto elmondhatja magáról, hogy már húsz évet töltött stúdiókban és koncertszínpadokon – igaz, szinte mindig más-más zenésztársakkal. Legyen szó több ezres arénákról vagy szűk körű összejövetelről...

... Soto minden létező közegben és stílusban sikert aratott a hangjával, bizonyára így lesz ez március 16-án az A38-as hajón is.

A kezdeti próbálkozások után az igazi fordulat akkor következett be az életében, amikor jelentkezett egy felhívásra, amelyben a virtuóz gitáros, Yngwie J. Malmsteen keresett új, feltörekvő produkciókat. A dalok nem, de Jeff hangja lenyűgözte a zenészt és úgy érezte, el tudná képzelni a saját szerzeményeit Soto hangján. Háromhetes feszített próbaidőszak után Jeff-et bevették Malmsteen zenekarába. Elkészítették a Marching Out című albumot és hamarosan turnézni indultak. A tokiói filmfelvétellel egybekötött buli után azonban Jeff otthagyta a bandát. A jó a rosszban, hogy egy évvel később Malmsteen meggondolta magát és visszahívta Jeffet a zenekarba.

Miután nem sokkal később másodszorra - és egyben utoljára - otthagyta Malmsteent, Jeff igazi útkeresésbe és kísérletezésbe kezdett különböző felállásokban. Elkezdett dolgozni a japán gitárossal, Kuni Takeuchival, akivel a nyolcvanas évek végén elkészítették  ”Lookin’ for Action” című albumukat. Jeff  részt vett a ”Kryst the Conqueror” elnevezésű produkcióban, amelyet a poplegendának számító The Misfits jegyzett. A végeredményt sajnos sehol nem lehetett hallani, de részletei felbukkantak a Talisman and Eyes debütáló albumán.

A Talisman fontos része lett Jeff életének, miután a basszusgitáros Marcel Jacobbal  újjáélesztették. Ebben a zenekarban egy igazi alkotóközösség alakult ki, amelyben Jeff is megtalálta saját stílusát dalszerzőként és énekesként egyaránt, az eredmény egyértelműen hallható. Mivel nem sokat turnéztak, Jeff ideje nagy részét stúdióban töltötte, ahol a szólóanyagain dolgozott, valamint George Bernhardttal és  Gary Schutt-tal egy Slam nevű bandában énekelt.

A következő állomás a német gitáros, Axel Rudi Pell volt Jeff életében, aki az európai metálzenét favorizálta. Bár ez a zene keményebb volt mindegyiknél, amelyet Jeff valaha is énekelt, Pell hajlandó volt a finomabb oldalát megmutatni. Így született meg a  ”The Ballads” című album, rajta a “Forever Young” című világsláger Soto-féle változatával.

Innentől kezdve aktívan részt vett a Talisman életében, de Pellel is tovább dolgozott. Mindkét formációval egymás után készítették a lemezeket és turnéztak is, a Talismannal például Japánba is eljutottak. Talán az sem véletlen, hogy a rajongók által olyannyira favorizált  ‘Humanimal’ című album is ekkor született.

1995 és a ‘Love Parade’ Soto új, funkys oldalát mutatta meg, dalai inkább Prince és a Queen előtt bókoltak. Bár beleugrott a Boogie Knights nevű formációba is, ez már inkább kapkodás volt, egyik zenekarában sem érezte otthon magát. Nem csoda, hogy teljesen felvillanyozta, amikor meghívást kapott élete nagy példaképétől, a Queen gitárosától, Brian May-től A zenész egy személyes levélben méltatta Jeff ”munkásságát” és felvetette, talán dolgozhatnának együtt egy napon. Egy hónap múlva ez meg is történt! Jeff elment a Queen-rajongók találkozójára, ahol eljátszotta a Dragon Attack című dalt Briannel és onnantól kezdve nagyon jó barátok lettek. Nem sokkal később újra egy színpadon állhattak, akkor már a dobos Roger Taylor társaságában azon a partin, amelyen azt ünnepelték, hogy a  Queen is csillagot kapott a hollywoodi Walk of Fame-en.

A sikereken felbuzdulva megjelentette második szólóalbumát, rajta egy duettel Glenn Hughes-zal, és bejelentették a Talisman ‘Cats & Dogs’ albumát is sokkal inkább modern-rock felfogású dalokkal. A szóló produkcióin kívül az elkövetkezendő két évben leginkább egy új formációval, a Soul SirkUS-szal foglalkozott a legtöbbet. Miután Deen Castronovo kilépett a bandából, Jeff megkereste Virgil Donatit és bevonultak a stúdióba.  Az így elkészült album anyagával sokat turnéztak, de egyértelmű lett, hogy bár szakmailag igényesek lettek a dalok, de nem arattak közönségsikert. Az együttműködés azonban nem volt semmiképpen eredménytelen: A turné közepén a Journey hirtelen énekes maradt, és mivel a gitáros Neal Schon már megismerte  Jeff képességeit a Soul SirkUS-ban, azonnal felhívta őt… Mindenfajta próba nélkül Jeff Scott Soto egy hét múlva húszezer őrjöngő rajongóval találta szemben magát. Fél évvel később Jeff lett hivatalosan is a Journey énekese.

Soto azonban azóta sem tud egy lábon állni, így sorban készíti saját nótáit és soha nem tudhatjuk, milyen formációban bukkan fel újra.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.