
„A lemezen érintetlenül hagytuk mindazokat a stílusokat és hangzásokat, amelyeket a közönség elvár a Dream Theatertől, de igazi drámai és agresszív hangrobbanást akartunk” – nyilatkozta Mike Portnoy dobos. Sikerült, és ezúttal sem úsztunk meg egy félóra közeli kompozíciót, mint amilyen korábban a Six Degrees of Turbulence, az A Change of Seasons vagy az Octavarium volt, azzal a különbséggel, hogy az In The Presence of Enemies című darab mintegy keretbe foglalja a lemezt előbb 11, aztán 17 percben. (Élőben viszont egybekötik a két részt…)
Az In The Presence of Enemies, amely akár egy mini-operának is felfogható még a Dream Theaternél is szokatlanul hosszú nyitányával, egy emberről szól, aki halála pillanatában eladja lelke felét „egy sötét mesternek”, hogy annak szolgálatába álljon, és bosszút álljon egykori szerelme gyilkosán. John Petrucci, a darab szövegírója szerint nem annyira a megváltásról és a kárhozatról szól, sokkal inkább az ember belső, rosszabbik énjével való küzdelméről. Nem túl vidám a Forsaken sem, amely egy vámpírnő látogatását idézi fel. A Constant Motion, Portnoy szövegével, valóságos orvosi-pszichiátriai látlelet a bipolaritásról, a hiperaktivitásról, a pánikbetegségről. A Dark Eternal Night, egy kísértet-fáraó megjelenítésével a lemez legbrutálisabb felvétele, 8 perc 51 másodperce után valósággal fellélegzik az ember, a stúdiómunkálatokról készült film szerint maguk a zenészek is valósággal kikészültek tőle, John Myung basszusgitáros szó szerint összeesett, bár társai szerint kicsit rá is játszott a zuhanásra…
A Repentance folytatása Mike Portnoy „Anonim Alkoholista szvitjének”, amelyet már a Six Degrees of Turbulence-en elkezdett, majd folytatott a következő két stúdiólemezen, a Train of Thought-on és az Octavariumon is. A Repentance a keresztény bűnbánatra és vezeklésre épülő AA-program „12 ígéretét” is tartalmazza, valamint több, Portnoy-hoz hasonló poklokat megjárt zenész, köztük Steve Vai, Joe Satriani, Jon Anderson és Neal Morse „bocsánatkérései” is elhangzanak. A darab a „12 lépés” 8. és 9. része, amely ugyanolyan szervesen illeszkedik a DT-zenébe, mint a korábbi részek, függetlenül attól, hogy egyetértünk-e az AA életfogytig tartó önmarcangoló módszerével. Mindenesetre, ha Portnoy-t megmentette a pusztulástól, már nem volt hiába…
A Prophets of War az egyetlen dal, amelynek szövegét James LaBrie írta, folytatva a korábbi zenés politikai nyilatkozatokat, az In The Name of Godot és a Sacrified Sonst. Az iraki háború förtelmeit az énekes még egy finom szójátékkal is kihangsúlyozta: a „prophet” és a „profit” ugyanis csaknem ugyanúgy hangzik angolul…
Az együttes munkásságában mindig is fontos szerepe volt a különböző emberi, és emberen túli dimenzióknak, egyfajta lélekvándorlásnak és az emlékezetnek, gondoljunk csak a Metropolis című művükre. A Ministry of Lost Souls-ban, Petrucci dalában, egy férfi megment egy nőt a vízbefúlásról, de ő maga odaveszik. A nő képtelen ezzel az emlékkel tovább élni, ezért át akar jutni a „túloldalra”, hogy egyesüljön megmentőjével. Elkerülhetetlen párhuzamok az Orfeusz-legendával és Kháron ladikjával!
És ezután tér vissza a nyitódarab a második részével. Mondhatnánk Shakespeare-t kissé elferdítve, hogy „Káosz, de van benne rendszer”. Akárcsak a DT valamennyi lemezén érezzük, hogy nagyon tudatos munkáról van szó, mégsem esnek a „rideg számítások” bűnébe a zenészek, nem árulják el azt a szabad áradást, amelytől a rockzene mindig rock marad.
Ritka manapság, hogy ennyire igényes zene általános szakmai elismerést váltson ki, szinte valamennyi mértékadó szaklap és portál „agyoncsillagozta” a lemezt, kiemelve, hogy miközben a DT hű marad a maga sajátos hangjához, nem ül babérjain, halad a korral, folyamatosan modernizálja hangzását. Nem hagyták szó nélkül azt sem, hogy a zenekar egyik legnagyobb erénye, hogy az egyes muzsikusok nem tolják előtérbe magukat a másik kárára, tökéletes egységet és összhangot teremtve azzal, hogy mindenki tudja a helyét.
A Systematic Chaos a Dream Theater 9. stúdióalbuma. E sajátos „rendcsinálás” után mi következhet? Mivel a zenekar mindig is figyelt a számok mágikus erejére, a 10. valami „nagyon kerek egész” lehet csak…
Rhythm-and-Love



