A Dream Theater lemezei, koncertjei kapcsán a hallgatónak állandóan az az érzése, hogy a zenekar célja rendszeresen a közönség adrenalin-szintjének folyamatos emelése, továbbá tűrőképességének a végletekig való kitágítása.

Aligha van napjainkban még egy olyan együttes, mint a jobb híján prog-metálnak nevezett műfaj élharcosa, amely valósággal „agyonüti” hangorgiájával az embert, de a befogadó mégsem akarja, hogy vége legyen a zenének. Ezek a megállapítások nem csupán az Álomszínház egyes lemezeire érvényesek, hanem egész életművükre is. Egy-egy albumuk után már hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy már képtelenek tovább fokozni a feszültséget, nem tudnak ennél sűrűbb, tömörebb zenéket alkotni, aztán minden alkalommal „csalódást” okoznak az egykori Berklee-hallgatók. A 2005-ös Octavarium már-már a tökéletességet súrolta, de új lemezük, a Systematic Chaos, ha nem is „jobb”, de még ütősebb, még erőteljesebb, mint az előző. Szinte hihetetlen, honnan van ennyi energiája ennek az öt muzsikusnak, akik nemcsak fizikai, hanem szellemi szuflával is bírják, immár több mint 20 éve. Egy-egy nagyobb Dream Theater-kompozíció előadásához nem akármilyen kondíció kell, de a 2007-es, csaknem 80 perces album, amelyet mellesleg egy dupla vinilen is kiadtak, valamint DVD-változatban egy dokumentumfilmmel is megtoldottak, nem csupán izomfitogtatás, püfölés, öncélú virtuózkodás – kataklizmává gyúrt maroknyi hangzó szökőár. És bár mindössze egyetlen darab van benne, amelyet John Petrucci gitáros nem töltött meg szólóval, mégis úgy tűnik, mintha a szokottnál nagyobb szerepet kapott volna Jordan Rudess billentyűs – játéka időnként egyenesen a Karn Evil 9 Emersonjára emlékeztet.
   
„A lemezen érintetlenül hagytuk mindazokat a stílusokat és hangzásokat, amelyeket a közönség elvár a Dream Theatertől, de igazi drámai és agresszív hangrobbanást akartunk” – nyilatkozta Mike Portnoy dobos. Sikerült, és ezúttal sem úsztunk meg egy félóra közeli kompozíciót, mint amilyen korábban a Six Degrees of Turbulence, az A Change of Seasons vagy az Octavarium volt, azzal a különbséggel, hogy az In The Presence of Enemies című darab mintegy keretbe foglalja a lemezt előbb 11, aztán 17 percben. (Élőben viszont egybekötik a két részt…)
   
Az In The Presence of Enemies, amely akár egy mini-operának is felfogható még a Dream Theaternél is szokatlanul hosszú nyitányával, egy emberről szól, aki halála pillanatában eladja lelke felét „egy sötét mesternek”, hogy annak szolgálatába álljon, és bosszút álljon egykori szerelme gyilkosán. John Petrucci, a darab szövegírója szerint nem annyira a megváltásról és a kárhozatról szól, sokkal inkább az ember belső, rosszabbik énjével való küzdelméről.  Nem túl vidám a Forsaken sem, amely egy vámpírnő látogatását idézi fel. A Constant Motion, Portnoy szövegével, valóságos orvosi-pszichiátriai látlelet a bipolaritásról, a hiperaktivitásról, a pánikbetegségről. A Dark Eternal Night, egy kísértet-fáraó megjelenítésével a lemez legbrutálisabb felvétele, 8 perc 51 másodperce után valósággal fellélegzik az ember, a stúdiómunkálatokról készült film szerint maguk a zenészek is valósággal kikészültek tőle, John Myung basszusgitáros szó szerint összeesett, bár társai szerint kicsit rá is játszott a zuhanásra…
   
A Repentance folytatása Mike Portnoy „Anonim Alkoholista szvitjének”, amelyet már a Six Degrees of Turbulence-en elkezdett, majd folytatott a következő két stúdiólemezen, a Train of Thought-on és az Octavariumon is. A Repentance a keresztény bűnbánatra és vezeklésre épülő AA-program „12 ígéretét” is tartalmazza, valamint több, Portnoy-hoz hasonló poklokat megjárt zenész, köztük Steve Vai, Joe Satriani, Jon Anderson és Neal Morse „bocsánatkérései” is elhangzanak. A darab a „12 lépés” 8. és 9. része, amely ugyanolyan szervesen illeszkedik a DT-zenébe, mint a korábbi részek, függetlenül attól, hogy egyetértünk-e az AA életfogytig tartó önmarcangoló módszerével. Mindenesetre, ha Portnoy-t megmentette a pusztulástól, már nem volt hiába…
   
A Prophets of War az egyetlen dal, amelynek szövegét James LaBrie írta, folytatva a korábbi zenés politikai nyilatkozatokat, az In The Name of Godot és a Sacrified Sonst. Az iraki háború förtelmeit az énekes még egy finom szójátékkal is kihangsúlyozta: a „prophet” és a „profit” ugyanis csaknem ugyanúgy hangzik angolul…
   
Az együttes munkásságában mindig is fontos szerepe volt a különböző emberi, és emberen túli dimenzióknak, egyfajta lélekvándorlásnak és az emlékezetnek, gondoljunk csak a Metropolis című művükre. A Ministry of Lost Souls-ban, Petrucci dalában, egy férfi megment egy nőt a vízbefúlásról, de ő maga odaveszik. A nő képtelen ezzel az emlékkel tovább élni, ezért át akar jutni a „túloldalra”, hogy egyesüljön megmentőjével. Elkerülhetetlen párhuzamok az Orfeusz-legendával és Kháron ladikjával!
   
És ezután tér vissza a nyitódarab a második részével. Mondhatnánk Shakespeare-t kissé elferdítve, hogy „Káosz, de van benne rendszer”. Akárcsak a DT valamennyi lemezén érezzük, hogy nagyon tudatos munkáról van szó, mégsem esnek a „rideg számítások” bűnébe a zenészek, nem árulják el azt a szabad áradást, amelytől a rockzene mindig rock marad.
   
Ritka manapság, hogy ennyire igényes zene általános szakmai elismerést váltson ki, szinte valamennyi mértékadó szaklap és portál „agyoncsillagozta” a lemezt, kiemelve, hogy miközben a DT hű marad a maga sajátos hangjához, nem ül babérjain, halad a korral, folyamatosan modernizálja hangzását. Nem hagyták szó nélkül azt sem, hogy a zenekar egyik legnagyobb erénye, hogy az egyes muzsikusok nem tolják előtérbe magukat a másik kárára, tökéletes egységet és összhangot teremtve azzal, hogy mindenki tudja a helyét.
   
A Systematic Chaos a Dream Theater 9. stúdióalbuma. E sajátos „rendcsinálás” után mi következhet? Mivel a zenekar mindig is figyelt a számok mágikus erejére, a 10. valami „nagyon kerek egész” lehet csak…


Rhythm-and-Love





Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.