
Bár alaposan megőszültek, és ráncaikat sem rejtegethetik, zenélni még mindig nagyon tudnak - ezt állapíthatta meg hétfőn este a magyaroknak oly kedves helsinki olimpiai stadion 35 ezer főnyi közönsége, amikor szem- és fültanúja lehetett a Genesis "feltámadásának".
A Genesis 1978-tól működő trióformációja, Phil Collins énekes-dobos, Mike Rutherford gitáros és Tony Banks dobos, amely az angol banda történetének legnagyobb sikereit érte el, 15 év után először állt össze egy világturnéra, amely Európa után Észak-Amerikába is elviszi őket.
A két és fél órás koncert tökéletesen kiszolgálta mind látványban, mind zenében az együttes azon híveit, akik a legjobban azt szeretik a Genesisben, hogy élőben ugyanolyan minőséget képesek produkálni, mint stúdióban. Legfeljebb azok csalódhattak egy kissé, akik szó szerint vették Collins ígéretét, mely szerint "eddig soha nem hallott hangokban is lesz részük". A helyszíni tudósítások szerint a három muzsikus mintha kottából játszott volna, igazából csak az olyan pillanatok forrósították valódi rock-koncertté az estet, amikor Collins és az évtizedes koncertdobos, Chester Thompson előadta szokásos ütős párbaját, amelyben bárszékeket is hangszerként használtak, és amikor a ráadásban bemutatták híres, Michael Jacksont parodizáló táncukat az I Can,t Dance című dalban. Az énekes, akinek hangja semmit nem vesztett erejéből és szárnyalásából, most is könnyedén ki tudta énekelni a legnehezebb darabokat, köztük a mindig nagy sikert arató Mamát, a Dominót, vagy a Throwing It All Awayt, a dalok között pedig a 36 éves korátlagú közönséggel kedélyesen társalgott és sűrűn kattogtatta digitális fényképezőgépét.
Azért akadtak a hallgatóságban, akik sajnálták, hogy Peter Gabriel nem csatlakozott a csapathoz, saját turnéjára és készülő lemezére hivatkozva. Persze akkor már Steve Hackettet sem lett volna szabad kihagyni. Kétségtelen, hogy abban az esetben egészen más produkcióra kellett volna készülnie a társulatnak, és az a fajta rock-színház, amelyet még Gabriellel csináltak 1968 és 1975 között, talán kisebb közönséget vonzott, mint a trió populárisabb vonala. Ne legyünk persze igazságtalanok, mert ez a „popularitás” is messze kiemelkedett az 1980-as évek ma már nagyrészt feledésbe merült átlag-produkciói közül. Ismerjük el: Az 1983-as Genesis című album, rajta a Mamával és a Home By The Sea-vel a maga korának ugyanolyan remekműve, mint egy évtizeddel korábban a Lamb Lies Down On Broadway, és a trió klipjei, fényszínházai is legalább akkora élményt jelentettek, mint Gabriel maszkos „szerepjátékai.”
A Turn It On Again nevet viselő turné európai szakasza július 14-én Rómában, a Colosseumban ér véget. Eredetileg Budapesten is fellépett volna az együttes, de a szervezők "technikai okokra" hivatkozva Prágába tették át a június 20-i koncert színhelyét. (A magyar publikumnak pedig tollas a háta…). Azért ne panaszkodjunk: Phil Collins nemrégiben útba ejtette székesfővárosunkat szóló-búcsúturnéja alkalmából, ráadásul megszerencséltetett bennünket Peter Gabriel, és kétszer is Steve Hackett – ez utóbbi három is nehezen felejthető este volt. Ráadásul Hackett rendszeresen felidézi a „nagy korszak” olyan gyöngyszemét, mint a Watcher of The Skies, vagy sokak kedvencét, a Firth of Fifth-et…
Ezek után nézzük, most mit játszottak Helsinkiben:
Behind the Lines/Duke's End (from Duke, 1980)
Turn It On Again (from Duke, 1980)
No Son Of Mine (from We Can't Dance, 1992)
Land of Confusion (from Invisible Touch, 1986)
In The Cage/The Cinema Show/Duke's Travels/Afterglow (from The Lamb Lies Down on Broadway, 1974, from Second's Out, 1977, from Duke, 1980)
Hold on My Heart (from We Can't Dance, 1992)
Home by the Sea (from Genesis, 1983)
Follow You Follow Me/Firth of Fifth/I Know What I Like (from And Then There Were Three, 1978 and Selling England By The Pound, 1973)
Mama (from Genesis, 1983)
Ripples (from Trick of the Tail, 1976)
Throwing It All Away (from Invisible Touch, 1986)
Domino (from Invisible Touch, 1986)
Drum Duet
Los Endos (from Trick of the Tail, 1976)
Tonight Tonight Tonight/Invisible Touch (from Invisible Touch, 1986)
I Can't Dance (from We Can't Dance, 1992)
Carpet Crawlers (from The Lamb Lies Down on Broadway, 1974)
Rhythm-and-Love



